2008. március 26., szerda

Poros polcok gyémántjai -című rovatunk

Márai Sándor - Füves könyv!!!

"A Szomorúságról

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokba, talán megértettél valami, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen múlandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is az örömök, melyek eltűntek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Az emberi anyagról

Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és a jellem –, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen – műszerek nélkül – közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszéd-éhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk – távcső nélkül is – élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember – hála néhány lángésznek és műszernek – vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.

A szerelemről

A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legke-gyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fűtenek. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Harcolj lovagiasan, de harcolj. Ha nagylelkűséggel találkozol néha, fizess nagylelkűséggel; ha gyöngédséget kapsz, add vissza, érzelgés nélkül, gyöngédséggel, amit kaptál; ha szenvedéllyel találkozol, válaszolj feltétlen szenvedélyességgel. De soha, egyetlen pillanatra ne feledd, hogy minden érzelmes találko-zás alján a meztelen önzés és hiúság parázslik. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fek-szik. Bőrét odaégetheti; emberi rangját és becsületét meg kell mentenie. Figyelj és harcolj. Ellenfelek állanak körül, hajzatukban tollakkal, arcukon festékkel, mint a vad harcosok.

Azokról, akik csak a szájukkal nevetnek

Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hűdöttek; mint akik süke-tek, vagy a szaglásuk nem működik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevet-ségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet. Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk any-nyi, hogy kimutatják agyarukat."

Tao Te King

"Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,
akkor lesz a nép százszor áldott.
Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,
gyermeki tisztelet, szülôi szeretet vezeti a sokaságot.
Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,
nem lesznek többé tolvajok, betyárok.
Három jele a kevés-bölcsességnek.
Mutassák meg az ember-népnek
az egyszerűséget, az épséget,
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket."


"Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerôsödik,
amit megölnének,
nem marad meddô,
aki lopna,
az lesz a vesztô.
De épp ezt nem értik.
A gyenge legyôzi az erôset, a lágy a keményet.
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
Az állam éles fegyvereit
ne villogtassák a népnek."

"Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyűlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyôzése könnyűvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyűn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinybôl gyarapszik.
Ezért a bölcs
nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyű,
ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét,
az erôlködés mégse veti szét."

"Szavamat megérteni könnyű,
és megfogadni könnyű.
Mégse bírják megérteni,
se megfogadni.
A szavaknak ôsapjuk van,
a tetteknek királyuk van:
ezt nem értik az emberek,
és engem ezért nem értenek.
Ha vannak, kik megértenek:
ez az én gazdagságom.
Ezért a bölcs
drágakövet hord darócruhában."

"Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Aki nem tudja nem-tudását, szenved.
Aki megszabadul a szenvedéstôl,
nem szenved.
A bölcs nem szenved,
mert megszabadult a szenvedéstôl,
ezért nem szenved."

...és igen, a szennyből kitekintés különböztet meg a gumiszobában lakóktól, nem én teszem a különbséget, a látásmód...

2008. március 16., vasárnap

Turba

Elfajzott csoportok meglétéről, működéséről kell beszámolnom. Egy kis csoportosulás tagjai- dél-kelet-nyugat-on- olyan erősen elhitték a tévedő vezetőjük hatására azt, hogy ők még mindig 4000 évvel ezelőtt élnek, hogy felvették az akkori életformát, és mindennap próbálják elpusztítani azt, ami mesterük szerint nem kéne hogy ott legyen. A városokon kívül kezdik a „takarítást” innen haladnak a városok központjai felé. Szerkesztőségünkbe nemrég érkezett egy felvétel, ahol nagyfeszültségű villanykarókat bökdöstek fadarabokkal. Egyelőre megállíthatatlanoknak tűnnek, a rendőrség tehetetlen, nagyon sokan vannak. Senki nem tudja, hogy hol és mikor lesz vége, de ha így haladnak, országokat söpörhetnek el a Földről… A Nedvesgilisztási Teáskannási Fil Terézia nevét viselő civil szervezet nem vállalta az eddigi akciókat, ellenben szimpátia-tüntetést szerveztek a falu határában elhelyezett betontörmelék melett. A megoldás fényévekre van még, de a vezetés mindenkit kitartásra és jó egészségre szólít fel, különben…... Én bele sem merek gondolni...

2008. március 12., szerda

kettő

A világ, a minden mindenkinek megadatott. Belőle el nem vehető, hozzá nem adható. csakis befogadható. Ki-ki maga dönthesse el, hogy kinek lesz a rabja... és el is dönti

2008. március 3., hétfő

Szelíd jövő

Kedves Utasaink! Önök az utolsók, akik tehettek volna valamit a lakhelyük megmaradásáért... Nem tettek semmi, szóval akit a Föld2- ig sírni látunk, ecetbe mártva bocsátjuk a legközelebbi bolygóra, egy k**va szavuk Nem lehet... Az F2-n kiépített házak már vannak, mivel az F1-en maguk voltak az utolsó 18 ember, ezért ott maguk lesznek az első 18. Tegyenek úgy, ahogy gondolják, ez a második utolsó esély... Ha életre akar kelni valami a magukkal hozott fertőből, ami miatt szétlakták a Földet, a csomagjukban található kézifegyverrel szíveskedjenek fejbe tárazni. 478 óra múlva megérkezünk, Jó Utazást.