Örök értékek...

Nemes Nagy Ágnes: Alázat

Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.

Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmisem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.

De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
-csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.

S míg ülök, hűs hajnali ágyamon,
S mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat.





U.I.: a nyúl csak a salátának ellensége

Interkontinentális vulkánsámán találkozó

fogjuk másra, hogy mi nem tesszük azt, ami a dolgunk lenne, majd higgyük el, és hibáztassuk és rühelljük meg a világot... és NE!!! Hajrá Izland!!!

elég nagy az ég, tudom, hogy elférünk ott, ahol várnak minket...

Búzaviráglegelés

Be kell törnöd a szám,
hogy meghalld amit mondok!
Azt mondom Veled, még
gondolni sem gondolok ellened!!!
Önámítás, jön más, jobb... két hete csak hányok!!!
A kimondott szót szarrá emészti héliummal
töltöttséged... és Te mondod, hogy ragaszkodsz.!.?.:
Én szóltam, kelljek mikor nemlátsz
Lásd, egy ég kacsint ezen a színes felhőn
s lába port kavar a saras pusztaságban...
Süket fülek néma beszélők vak képeivel takarják be
szájuk segglyukait

ismeretlen többszörös

… csak mögém áll, nem szól egy szót sem… leül mögém… „ez a hely lesz az, amerre valahol találkozni fogtok” súgja a számba… hideg szemmel, szürke forró kézzel megsimítja tintába görnyedt hátam, majd hajamnál fogva kihúz a hóval fedett rétről… a súlyomtól lenyomódott hóban türkizvirágok táncolnak angyalszárnyakkal, és zöld fű sarjad… s én lassan épp oly magasra emelkedem fel, hogy már csak egy pont a mező szélén füstölgő gyertyaablakos ház… Tudom, hogy jó helyre visz, cseppet sem bánom az egészet… csak lebegek Hirtelen zuhanás, átszakadok a háztetőn, idegen helyen ébredek… Tudom, itt vagyok otthon. A meleg ételgőz nem enged levegőhöz, átugrom a gyertyán, ki az ablakon arccal a hóba, lélekkel az Ő ölébe… S csak most évekkel később jutnak eszembe ismeretlen többszörösöm mondatai… igaza volt, tényleg ott találkoztunk… s az utat, amin egykor húzott azóta sem lepi el a hó, mindig zöld, virágos, és angyalok táncolnak a téli nyárban az örökkévalónak

(t)örvény

sokszor inkább hiszem azt mi lehetne, csak ne legyen hiányom abból, ami nincs... elmúlt a ragaszkodhatnékom... elég nagy az ablakom... befér rajta az, ami mindig bentvolt... már csak a Te világképed olyan kevésszögű, hogy nincsen rá tudomány... a férgekkel testvérkedtem legutóbb!!! az tud a legmesszebb menni, aki valaha közel volt, a ködben tovább kíséri a szemed ---Melanchoanyátok ---

érzelmi ki mit főz

A véráramba került sárdarabok érzéselzáródást okozhatnak... szívvel érezni, lélekben feloldani, majd egy evőkanál gyönyörködéssel mindezt elfogyasztani!!! felbontás után feketefehérben 1900fok felett tárolandó!!! Újrafagyasztani tilos és létveszélyes! a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg őrangyalát vagy valós tükörképét