elég nagy az ég, tudom, hogy elférünk ott, ahol várnak minket...

Búzaviráglegelés

Be kell törnöd a szám,
hogy meghalld amit mondok!
Azt mondom Veled, még
gondolni sem gondolok ellened!!!
Önámítás, jön más, jobb... két hete csak hányok!!!
A kimondott szót szarrá emészti héliummal
töltöttséged... és Te mondod, hogy ragaszkodsz.!.?.:
Én szóltam, kelljek mikor nemlátsz
Lásd, egy ég kacsint ezen a színes felhőn
s lába port kavar a saras pusztaságban...
Süket fülek néma beszélők vak képeivel takarják be
szájuk segglyukait

ismeretlen többszörös

… csak mögém áll, nem szól egy szót sem… leül mögém… „ez a hely lesz az, amerre valahol találkozni fogtok” súgja a számba… hideg szemmel, szürke forró kézzel megsimítja tintába görnyedt hátam, majd hajamnál fogva kihúz a hóval fedett rétről… a súlyomtól lenyomódott hóban türkizvirágok táncolnak angyalszárnyakkal, és zöld fű sarjad… s én lassan épp oly magasra emelkedem fel, hogy már csak egy pont a mező szélén füstölgő gyertyaablakos ház… Tudom, hogy jó helyre visz, cseppet sem bánom az egészet… csak lebegek Hirtelen zuhanás, átszakadok a háztetőn, idegen helyen ébredek… Tudom, itt vagyok otthon. A meleg ételgőz nem enged levegőhöz, átugrom a gyertyán, ki az ablakon arccal a hóba, lélekkel az Ő ölébe… S csak most évekkel később jutnak eszembe ismeretlen többszörösöm mondatai… igaza volt, tényleg ott találkoztunk… s az utat, amin egykor húzott azóta sem lepi el a hó, mindig zöld, virágos, és angyalok táncolnak a téli nyárban az örökkévalónak

(t)örvény

sokszor inkább hiszem azt mi lehetne, csak ne legyen hiányom abból, ami nincs... elmúlt a ragaszkodhatnékom... elég nagy az ablakom... befér rajta az, ami mindig bentvolt... már csak a Te világképed olyan kevésszögű, hogy nincsen rá tudomány... a férgekkel testvérkedtem legutóbb!!! az tud a legmesszebb menni, aki valaha közel volt, a ködben tovább kíséri a szemed ---Melanchoanyátok ---

érzelmi ki mit főz

A véráramba került sárdarabok érzéselzáródást okozhatnak... szívvel érezni, lélekben feloldani, majd egy evőkanál gyönyörködéssel mindezt elfogyasztani!!! felbontás után feketefehérben 1900fok felett tárolandó!!! Újrafagyasztani tilos és létveszélyes! a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg őrangyalát vagy valós tükörképét

Örök értékek: József Attila

Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-labdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

1921
-----------------------------------------------------------




Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

1936. okt. - nov.

Sétatéri jegyzetek

77 napra verek tábort minden érzőtől, így érintetlenül maradhatok érintett… S így mégis csak 52 perc a boldogság egy átszállással…

Magamban nyugodt emlékké káromkodom azt a percet, mikor a szánk közös mozdulataiból szép emlékű tett lett…

A víz elhagyja víz önmagát… egy cseppje Téged taszít lakhatatlan világba, másik cseppje engem éltet EGY lelkemben víz önmagam számára…

Nézd!! Félelemből gyártott elméletek buknak meg sorra…. Csak annak nem fáj, aki körbevonta magát…. Ő sosem bukik el csak az elmélet szenved károsodást… inkább elbukok, úgy érzem, hogy élek…

Azért van fülünk, hogy ne halljunk, azért van szemünk, hogy ne lássunk… Ha nem lenne szemünk, meg fülünk látnánk és hallanánk…

Aki tévedése végett álomba merül jobb ha ott marad… ha felébredne más ébredőkben teret szorítana a tévedésnek…

A szellem felülről lefelé szélesedik, és a fény megsokszorozódik, csak ezért látszom én a legszegényebbnek. Az elanyagiasodottság mutat csak széles felszínt…

Az érzés kátrányként folyik le a szív üreges, oltalmazó bal feléről…

Ahhoz kell szem, hogy parfüm szagánál mélyebbre láss!!!

eMpTyV

nem a füst számít! A mögötte pislogó k***szott tűz

Ő lehetne az, akivel én az szeretnék lenni akivel most Ő azt hiszi, hogy az…

Ő lehetne az, akivel én az szeretnék lenni akivel most Ő azt hiszi, hogy az…

Aki a cím alapján nem tudja mire gondolok, akkor olvassa el azt a sort, ami ugyanaz mint a cím, és megtudja!

Az egymásra épülő darabok a tudatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A tudatlanul összekapcsolt elemek közötti rezgések adják a világ összetartását.
A világ összetartozásának ténye a legkisebb darabokra is igaz.
Minden darabka tartozik egy másikhoz, ezt meg kell látni, az összekapcsolódás tudattalan.
A tudattalan összekapcsolódásban épülnek egymásra a darabok.
Az egymásra épülő darabok a tudatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A tudatlanul összekapcsolt elemek közötti rezgések adják a világ összetartását.
A világ összetartozásának ténye a legkisebb darabokra is igaz.
Minden darabka tartozik egy másikhoz, ezt meg kell látni, az összekapcsolódás tudattalan.
A tudattalan összekapcsolódásban épülnek egymásra a darabok.
Az egymásra épülő darabok a tudatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A tudatlanul összekapcsolt elemek közötti rezgések adják a világ összetartását.
A világ összetartozásának ténye a legkisebb darabokra is igaz.
Minden darabka tartozik egy másikhoz, ezt meg kell látni, az összekapcsolódás tudattalan.
A tudattalan összekapcsolódásban épülnek egymásra a darabok.
Az egymásra épülő darabok a tudatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A tudatlanul összekapcsolt elemek közötti rezgések adják a világ összetartását.
A világ összetartozásának ténye a legkisebb darabokra is igaz.
Minden darabka tartozik egy másikhoz, ezt meg kell látni, az összekapcsolódás tudattalan.
A tudattalan összekapcsolódásban épülnek egymásra a darabok.
Az egymásra épülő darabok a tudatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A tudatlanul összekapcsolt elemek közötti rezgések adják a világ összetartását.
A világ összetartozásának ténye a legkisebb darabokra is igaz.
Minden darabka tartozik egy másikhoz, ezt meg kell látni, az összekapcsolódás tudattalan.
A tudattalan összekapcsolódásban épülnek egymásra a darabok.
Az egymásra épülő darabok a tudatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A tudatlanul összekapcsolt elemek közötti rezgések adják a világ összetartását.
A világ összetartozásának ténye a legkisebb darabokra is igaz.
Minden darabka tartozik egy másikhoz, ezt meg kell látni, az összekapcsolódás tudattalan.
A tudattalan összekapcsolódásban épülnek egymásra a darabok.
Az egymásra épülő darabok a tudatlanul kapcsolódnak egymáshoz.
A tudatlanul összekapcsolt elemek közötti rezgések adják a világ összetartását.
A világ összetartozásának ténye a legkisebb darabokra is igaz.
Minden darabka tartozik egy másikhoz, ezt meg kell látni, az összekapcsolódás tudattalan.
A tudattalan összekapcsolódásban épülnek egymásra a darabok.


A szív szolgálatába kényszerített lélek nem lel megnyugvást, zaklatott marad…
A lélek hangjához igazított szív megleli helyét a világban, békét köt minden kínnal, szenvedéllyel és valódi dolgának adja magát…. ÉLNI a szeretetet

Kinyújtott kezemmel hencegnek remete Kedvesek....

Anti-szerelmes(ellen szerelmi vallomás, avagy a lelki szögesdrótokról)

Mély hangokba fordult érzés csupán
a Magadnak be nem vallott keserű fél mondat.
Üdvözülés helyett csak magyarázó
tett lett az ölelésben nekem szorított kebled.
Ilyen kor ez!
Harci díszben a békéről, s megnyugvásról
beszélő minden élőt elégető
szerencsés leveleket majszoló mén vagy csupán!
Nem érzésre vagy bennem megteremtve!
1000 váltott szóból sem ismernél fel hangomról a sötétben.
100 együtt átcsókolt századom ím feladom
mert látom, hogy szépet álmodni kiváltság, s nem hatalom!
Jobb kedvre kínozom magam láthatásodra, együtt rezgésünkért…
majd édes, de reménytelenné foszlott szavakat ejt ki
akácok fanyar tüskéitől sebzett szám. Így alszom el.
Sebzett önmagamnak jár az est fekélyes álma, hogy jön,
Igen jön több remény mint mi nekem jutott erre a világra!!!
Szívből tüskét kihúzni csak az elmúlás előtti jóllakott estén szabad!
Tüske lényed és sem kihúzni, sem elrejteni nem fogom magam elől,
de ha legyen szívbe szúrt lényeged,
átfutott életed az én szívemben annyi,
amennyit Te a magad hasznára fordítottál az én EGY világomból.

Elmebaj az Androméda ködön innen és túl és benne és vissza és keresztül, valamint át

Krisztus előtt 4018-ban az emberiség úgy döntött, hogy eladják addig jól működő rendszerüket a káosznak. A káosz nagyon örvendett ingyen kapott életteret az emberek lelkében… azóta is folyamatos háborúban áll a káosz intézménye illetve a nyugalom, és a belső béke világa mind bennünk, emberekben, mind körülöttünk, de csak miattunk......... Aki fentről nézi, biztosan leszakadt vagy a rekeszizma, vagy a lelke, de kiirtottuk pusztán azzal a látvánnyal, amit okozunk… Jóéjt

A bérbe adott szívekrül II.snitt

"Kedves Lénytársaim! A szerelemnek az elintézményesített mivoltától jóóóóólll távolmaradva írok, épulésetekre...
Mindaddig, amíg valaki, akárki, vagy netán bárki azt hiszi szerelmesnek levésnek, hogy "mindenem a Tied, szolgáljad ki magadat", és nem azt, hogy "Ez vagyok, én, az meg vagy Te, ez az én szívem, ammeg a Tiedé" addig ezen a bolygón a könnyebb utat választó totemizált imádat marad érvényben szerelem címszóval. Mert szólnék, hogy NEM!! Vegyünk két lényt. Valami okból "egymásra" találnak,(valójában magukra, de ezt ebben a században nem illik kimondani) mind a két lény azt kersi a másikban, hogy mi az, ami benne(az egyik lényben) nincsen meg, és illetve ezt hogyan lehet legkönnyebben elvenni a másiktól. Mindaddig, míg ez kölcsönösen működik,semmi baj nincsen, mondhatni "(disz)harmónikus" a kapcsolat. Amint az egyik lény elfogy, a másik mentális jóllakottsággal odébb áll, oszt jóvan.
Abban az esetben, ha kettő darab olyan lény, egyed találkozik, melyek én, öntudata elért egy olyan szintű fejlettségi állapotot(alapállapot), hogy a másik egyedet nem kizsigerelni akarja, hanem netán esetleg talán, netalántán építeni saját erejéből, segíteni saját jóakaratából, és teljes meggyőződéséből, akkor valóban mindkét fél számára remek környezet alakul ki a szaporodásra illetve önmaguk jólérzésére hideg téli éjszakákon..."

Részlet a Medúzák és virágok együttélése című tanulmányból

A nemtudás tudása........ Naneeeee

Az utolsó sámán leoldotta magáról a világ minden dolgát, belenyugodott, bele kellett nyugodnia, hogy hiába van az Ő sámánsága.
Régen az emberek hittek abban, hogy az ég megnyilvánulhat… Ma már azt sem hiszik el, hogy a Nap rájuk süthet sugaraival… Ma vagyunk idióták, vagy régen voltunk vagy holnap leszünk? A tudás átörökíthető... tanuljunk meg tudni

A bérbe adott szívekrül I.snitt

Odaadott szívet még senki nem kapott vissza, azt mindig újra kell növeszteni. Pont ettől szép az egész és pont ez az, amitől fájdalmat, félelmet és egyedüllétet érzünk, mikor másnál tudjuk a szívünket.(Szívet önzetlenségből ajánlunk fel, adunk másnak, önzőség lenne visszakérni, szentségtörés lenne tehát azt megpróbálni visszaadni.)
Először várandós lesz szívünk valami olyantól, amit fél megszülni. Ha megszüli többé nem várandós vele, felszabadul és lusta lesz őrült módjára szeretni, így lesz a szerelemből szeretet. Ez az állapot a szívek egymásba való belenyugvása, mert a szeretet abban különb a szerelemtől, hogy a szeretet vágytalanul tiszta. Minden rezgés EGY lesz a szívek közt. Összerezgés, összeérés, egymásért élés és magunkért éltetés. A szív nem csak két pont között pulzálva a tulajdonosát tartja életben, hanem sokkal több, végtelen számú pont között rezeg és tartja egyben a mindenséget…

A szabad ember (talán)nem bolond

"Szabadnak érzem, Ó világ magam" jelentette ki Hoffenbauer Elek az ostromlott vár udvarán. Majd összeszedte a túléléséhez szükséges dolgokat és a hátsó ajtón távozott. Az ostromló sereg észrevette, körbezárta és lenyilazta. A történetírás kellemes, hősi szavakkal emlékezik rá, holott Ő csak saját korlátait győzte le, és tényleg szabaddá engedte magát. Bolond lett volna parittyával ágyúra vadászni....

Kelet-flamand gondolatok többszörös fordítás után c.rovat

„Már éppen csókért feszült minden izmom, mikor a múlt kiharapta belőled a rám szabott részed. Tudom, hogy ez a vég éppen csak a kezdete annak, amiről azt akartuk hinni, hogy ebből nincs tovább…. majd egy havat majszoló hajnalon nem az ész, de a szív keltette fel nem az eszem de a szívem arra, hogy Te vagy az akivel azt akarom hinni, hogy a világvége rajtunk kívül hoz csak romlást...
Majd ébredünk, körbe nézünk, és csak magunkban találjuk azt a valamit, amiről azt hittük, hogy az is Mi vagyunk. Elfordulunk valós önmagunktól… s vissza sokunk nem talál…”

Majd egy koreai költőnő verse, ami a tollamból esett ki.

Illatoddal vetettem ágyat annak
a decemberi meggyfavirágzásnak
mit a Beléd vezető türkiz szegte utakról
fújt orromba az arcunk tépő fagyos szél!

Ha tolvajok útját követed hozzám,
elrabolt Szentek helyére állíthatod
múltad kirekesztő emlékeit.

Lecsókolom szád sarkából emésztetlen félelmeid!
Egy keveset emésztett szó
az egész világ ölelésévé oldja a legtisztábbat
most megértő fiatal vén szívem
őszülésbe fordult felszínem
boldog csendességét.

Ámoskönyv.... aluggyá, almoggyá de ne felejts el fölkelni

Nem világot álmodok! Inkább tetteket, mozdulatokat, mosolyokat, öleléseket. A legkisebb helyeket az egész Világon, sohasem nagyot. Csak így álmodhatok kicsiből egész nagy Világot. Megálmodom az érzést, hozzáteszem azt, amit kiváltott belőlem, beleadom a lelkem egy darabját, és várom, hogy valóra válik-e. Nem süllyedek mélyre álmaimban, csak annyira, hogy valóság legyen belőle.

Helyzetgyakorlat I.

Ez puszta kitaláció, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve!!

Az Egyik:
-Annyira szeretlek, és annyira nem tudom ezt elviselni, hogy szabadnak kell lennem! értsd meg sokkal inkább akármi, csak Te nem, el kell hogy hagyjalak. Tegnap még nem így volt, de a horoszkópom megírta,hogy szabadulnom kell, és ez ellen tenni hatalmas vétek lenne. Boldogulj hát egyedül!

Erre a Másik:
-Nem értelek, de szeretlek, ezért tudom, hogy el kell, hogy engedjelek! Nem bírnék úgy Veled lenni, hogy tudom, hogy szenvedsz a horoszkópodban leírtak miatt. Tudom, szenvedni fogok, tudom, fájni fog, de ha neked ez kell, én nem állom utadat.

Mire a Harmadik:
-Tudom, hogy fáj, hogy eldobtak, kicsavartak, de lásd meg, hogy én nem ellened vagyok! Szegény vagyok, félénk, de a bennem lévő minden a Tiéd lehet, ha kéred, és látom hogy kéred, mert nem lehet véletlen, hogy megtaláltuk egymásban azt a közös hangot, érzést, amit legalább 100 000 éve keresünk. Mit szólsz, mit érzel??

Ismét a Második:
-Igen, látlak!!!! Lehet ha magamba néznék belátnám azt, hogy igazad van, csak még időt kérek, nem kell sok, csak épp annyi, hogy a maradék kis rést bezárjam ami hozzá köt. Kétségek között nem karok cselekedni, el kell zárnom Őt magamtól, várj kérjek, ne engedj el, szükségem van Rád!

Megint az Egyik:
-Elzárkózol, úgy teszel, mintha nem jelentenék semmit?? Talán van fény az utad végén? Akkor nem hagyok békét, berúgom a résre zárt ajtót, amit én kezdtem el becsukni, mégsem olyan jó egyedül aludni… Hátha van még valami benne, ami megtudok fogni. Igaz, kicsi a rés ami engem hozzá vezethet, de leszek olyan rámenős, hogy visszakérhessem magam, hiszen Ő most még bizonytalan, nem zárt le magában… Akkor törjük be a legszentebb ajtót!!!

A Második:
-El kell utasítanom, én ezt lehet hogy nem akarom pont kezdek túllenni rajta, nem engedhetem vissza, nem Őt akarom beengedni!!! Elutasító leszek!!!

Egyik:
-Hmmmmm… Elutasítasz? Ki miatt? Őt még tudom, hogy nem engedthetted be, ismerlek, nem játszanál ilyenekkel, annál jobb ember vagy!!! Akkor hát még jobban belehúzok, csak azért is!Nem hagyom, nem lehet másé, habár én kergettem, el. Nem értem magamat, de nem baj, most már nem is olyan jó szabadnak lenni, nem is voltam szabad, csak Vele… igen visszaszerzem! Nem érdekel sem Ő sem más!!!

Második:
-Vissza akar jönni, jajj nekem! De nekem talán nagyon fontos az, kivel talán közös nyelvet beszélünk. De vele meg már egyszer jó volt, igaz, hogy lemészárolt, de ki nem kötődik ahhoz, aki megölte?? S amaz? El kell kergetnem, Ő bizonytalan bennem, mi van akkor ha nem olyan, mint amilyennek látszik, meg kell ismernem Őt, mert hátha!! Nem Nem, aki megölt, azért tudott megölni mert ismer, és én is ismerem Őt, ez így könnyebb!! Akkor hát döntök, nem ismerlek, de érzem, hogy jó vagy. De el kell kergetnem, hátha a már be nem vált, de legalább ismert most más lesz…

ÖRÖK ÉRTÉKEK: TAO TE KING

Eddig csipegettem, hát most nem...

LAO CE

Az Út és Erény könyve (Tao Te King)

Weöres Sándor fordítása

Tőkei Ferenc prózafordítása alapján


_________________________________________________________________



AZ ÚT

1

Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettő mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.

2

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.

3

Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend es béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, drága,
megszűnik a nép kirablása;
ha nem a vágy uralkodik,
a nép szíve megnyughatik.
Ezért a bölcs
a szívet kiüríti,
a gyomrot teletölti,
a sóvárgást gyengíti,
a csontot erősíti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sürgés ez
és rend és békesség lesz.

4

Az út üres,
de működését abba sose hagyja.
És mélységes,
mindennek ősatyja.
Élet tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba.
Megfoghatatlan
és mégis van.
Én nem tudom, ki a szülője,
de vénebb, mint a tünemények őse.

5

Az ég és föld nem emberi:
neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
neki a lények, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belôle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni.

6

Csodálatos asszonynak hívják:
ő a völgy örök szelleme.
A csodálatos asszony kapuja
ég s föld gyökere.
Végtelenul munkálkodik,
nem fárad el sose.

7

Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.
Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke.

8

A legfôbb jó a vízhez hasonló:
mindennek hasznos, de nem harcos;
az alantasban is jelenlevô:
a víz az út-hoz hasonló.
Az élet a földet kövesse,
a sziv a bensô melyet kövesse,
a barátság az emberit kövesse,
a beszéd a valót kövesse,
az uralom a rendet kövesse,
a szolgálat a lehetôt kövesse,
a tett a kellô idôt kövesse.
Ha készséges, de nem erôszakos:
nem kél zúgolódás semerre.

9

Aki tölt színültig:
jobb, ha elôbb abbahagyja.
Aki túl-élesre fen:
élét hamar kicsorbítja.
Arannyal, ékkôvel teli kamra:
megôrizni senkise bírja.
Kincs, gôg, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség.

10

Aki teste-lelke egységét megôrzi,
azt a kétség nem bontja meg.
Aki természetét szelíddé símítja,
egyszerű, mint az újszülött gyerek.
Aki látását megtisztítja,
elkerüli a tévedéseket.
A nép megnyerése, ország kormányzása
nem kíván tudós elméletet.
Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,
nyugalmasak és békességesek.
E tudásból kibontakozik
a sürgés-nélküli cselekedet.
Megszülni és felnevelni,
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.

11

Harminc küllô kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létezô
és hasznot-adó a nemlétezô.

12

Látást az öt szín tompít,
hallást az öt hang tompít,
ízlést az öt íz tompít,
a vágtatás, vadászat megbolondít,
a nehezen elérhetô mind bűnbe lódít.
Ezért a bölcs
nem a szemét, inkább a gyomrát tömi,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

13

Dicsôség, szégyen: egyforma félelem.
A rang: az élet legnagyobb csapása.
Dicsôség, szégyen: mért csak félelem?
Mert a dicsôséget a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsôség is, szégyen is, csak puszta félelem.
A rang mért az élet csapása?
Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?
Ezért:
a világért élô kiválóságra
bízható a világ;
és a világért élô jóságra
építhet a világ.

14

Ránézek, de nem látom,
ezért neve: nem látható.
Hallgatom, de nem hallom,
ezért neve: nem hallható.
Megragadnám, de meg nem foghatom,
ezért neve: a legparányibb.
E három titok
egységbe olvad.
Felszíne sem világos,
alapja sem homályos,
végtelen, névtelen,
visszavezet a nemlétbe szüntelen.
Neve: formátlan forma,
tárgy-nélküli kép,
neve: a sötét.
Szembetérek s nem látom arcát,
követem és nem látom hátát.
Az ôskor útját birtokolva
s a jelenkort általa megragadva
rálátni mindennek eredetére:
ez az út vezetô-fűzére.

15

Hajdan az ihletettek
ismerték a rejtôzôt és rejtettet,
de ôket mélyükig nem ismerte senki.
Mert nem lehetett ôket megismerni,
a kép róluk csak ennyi:
mint téli folyón átkelôk, vigyáztak,
mint szomszédaiktól félôk, figyeltek,
mint a vendégek, tartózkodtak,
mint olvadó jégen, óvakodtak,
mint a rönk-fa, egyszerűek voltak,
mint a völgykatlan, mélységesek voltak,
mint a homály, át nem derengtek.
Nyugalmukat bizton ôrizve
formálták a szennyesbôl tisztát.
Az örök áramlással békességben,
ismerték az élet nyitját.
Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak,
s mert mohók sose voltak,
megelégedtek a létezôvel és újat nem alkottak.

16

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az utat követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.

17

A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.
Szerették, felemelték,
aztán rettegték,
végül megvetették.
Aki hűtlen,
hívet nem lel.
De ha ígérete szerint cselekszik,
munkája sikerül, érdeme növekszik,
és a nép azt mondja rája:
"A természet útját járja."

18

Mikor a nagy utat semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdôdött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülôi szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.

19

Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,
akkor lesz a nép százszor áldott.
Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,
gyermeki tisztelet, szülôi szeretet vezeti a sokaságot.
Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,
nem lesznek többé tolvajok, betyárok.
Három jele a kevés-bölcsességnek.
Mutassák meg az ember-népnek
az egyszerűséget, az épséget,
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.

20

Hagyd el a tanultságod
és meg nem bánod.
Igéret és ígérgetés:
mi különbség?
Jó és rossz:
mily különbség!
De amitôl mindenki retten,
azt nem vethetjük félre büntetlen.
Ó, zűr!
Még minden rendezetlen!
Ám az emberek ragyognak folyton,
mint ünnepi lakomán,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
Egyedül én vagyok nyugodt,
nem állok a fénybe,
akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
nem lel szilárd helyet a lábam;
mindenkinek van bôviben,
csupán nekem nincs semmi sem:
lám, bolond szív jutott nekem!
Ó, zűrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homályban én vagyok csak;
a közönséges emberek mind szemfülesek,
közönyös én vagyok csak.
Örvénylô tenger ragad magával,
sodródom, nincs megállásom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
mert az ôs-forrásból táplálkozom.

21

A hatalmas erény változatai
az utat követik.
Az út magában-véve
árny és köd.
Köd és árny,
hol képek rejlenek.
Árny és köd,
hol dolgok rejlenek.
Mélység, köd,
hol magvak rejlenek.
Látuk: valóság,
belük: igazság.
Ôskortól máig
nem kallódott el a neve:
általa megnevezhetô mindennek kezdete.
Mindennek kezdetét mint tudhatom?
Csupán vele.

22

A hiányos kikerekül,
a görbe kiegyenesül,
az üres megtelik,
az elvénhedt újjáalakul,
a kevés megsokasul,
a sok megzavar.
Ezért a bölcs
az egy-egészet óvja:
ô a világ példája.
Nem áll a fénybe,
ezért fényes,
magát nem hirdeti,
ezért híres,
magát nem dícséri,
ezért dicsô,
magát nem kínálja,
ezért vezetô.
Nem indul küzdelembe,
ezért senkise gyôz felette.
A régiek megmondották:
A hiányos kikerekül.
Nem holmi üres szó.
Az igazi, a teljes: minden fölé terül.

23

A keves szó, mint a természet:
az erôs szél nem fúj egy reggelen át,
a zápor nem tart egész napon át.
Küldôje:
ég s föld.
Nem alkot maradandót az ég s föld,
még-úgy-sem az ember.
Ezért
az út-on járjon az ember,
akkor közös az út-tal,
az erényes közös az erénnyel,
a vesztô közös a veszteséggel.
Aki közös az út-tal,
az út-at elnyeri.
Aki közös az erénnyel,
az erényt elnyeri.
Aki közös a veszteséggel,
a vesztettet elnyeri.
S aki kétségben imbolyog,
annak szavát senkise hiszi.

24

A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdetô
nem lesz híres,
a magát-dícsérô
nem lesz dicsô,
a magát-kínáló
nem lesz vezetô.
Ezek az úton:
rohadék, hulladék,
utálkozva elkerülik,
az út-on járó rá se lép.

25

Íme az ôs-zűrbôl keletkezett,
az ég és föld elôtt született:
mily békés, mily üres!
Magában van, nem változik,
zavartalan mindenütt működik.
Ô az ég-alattinak anyja.
Nevét nem ismerem,
kisebb nevén út-nak mondom,
elmém szerint nagynak mondom,
a nagyot távolodónak mondom,
a távolodót eltűnônek mondom,
az eltűnôt visszatérônek mondom.
Ezért
nagy az út,
az ég,
a föld
s a király.
A világon négy nagy létezik
s a király köztük az egyik.
Az ember a földet követi,
a föld az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út önnön rendjét követi.

26

A nehéz a könnyű alapja,
a nyugalom a mozgás apja.
Ezért a bölcs
naphosszat munkálkodva,
szekere terhét el nem hagyja.
Ragyogót nem remél,
teljes békében, veszteg él.
Aki tízezer szekér gazdája,
néz a világba, nem lát önmagába.
Aki könnyelmű, elveszti alapját,
aki nyugtalan, elveszti apját.

27

Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;
a gondos-beszédű nem kelt haragot;
jó számolónak nem kell tábla;
ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja,
hogy ki nem nyitják;
ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti,
ki nem bogozzák.
Ezért a bölcs
vigyáz az emberekre,
senkit meg nem vetve;
ügyel a létezôkre,
semmit el nem vetve.
Ez a kétszeres világosság.
A jó a rossznak tanítója,
a rossz a jónak támasztója.
Ha nem becsülik tanítóikat,
ha nem szeretik támasztóikat:
olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.
Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.

28

Aki tudja férfi-hatalmát,
mégis ôrzi nô-lágyságát:
hegyi-ér a világon,
az erény-t el nem vesztette,
csecsemô marad örökre.

Aki tudja fehérségét,
mégis ôrzi feketeségét:
példa a világon.
Aki példa a világon,
az erény-nyel összeillô,
állandóhoz visszatérô.

Aki tudja dicsôségét,
mégis ôrzi rejtettségét:
völgy a világon.
Aki völgy a világon,
erény-ben lesz tökéletes,
egyszerű és természetes.
A természetes elhal: eszköz lesz, erô,
a bölcs él vele,
így lesz vezetô;
ezért:
a rendhez nem kell a had ereje.

29

Aki erôszakkal birodalmat foglal,
kudarcot vall: ez a tapasztalat.
Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
sérteni nem szabad,
aki érinti, sem érinti,
aki megfogja, elveszíti.
Ezért mindennek rendje-sorja:
halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erôsül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.
Ezért a bölcs
kerüli a túláradót,
kerüli a hívalkodót,
kerüli a kápráztatót.

30

Aki az út-on járva urát szolgálja,
nem igáz le országokat hadsereggel,
hiszen ôellene is fordul a dárda.
Hol had vonult,
tövis lepi a rétet,
nagy harc után
jönnek ínséges évek
az eszes: gyôz és megtorpan,
nem tobzódik a diadalban,
gyôz és nem magasodik,
gyôz és nem cifrálkodik,
gyôz és nem kevélykedik,
gyôz, mert gyôzni kényszeríttetik,
gyôz, de sohasem erôszakoskodik.
Olykor a lények már ifjan vének,
ellene szegülnek az út rendjének,
s ha így van: korán sírba térnek.

31

A legszebb hadsereg is a csapás eszköze,
mindenféle gyűlöletes,
az út-on járó nem él vele.
A nemesnek békében balról a helye,
háborúban jobbról a helye.
A had a csapásnak eszköze,
nem a nemesnek eszköze;
ha rákényszerül, csak akkor él vele,
a béke az ô ereje.
Gyôz és nem kevélykedik.
Aki gyôztesként elôre-nyomul,
az ember-irtásnak örül;
aki az ember-irtásnak örül,
gyűlöletet fakaszt az ég alatt.
A bôség balról tér be,
a jajszó jobbról tér be.
Balról a szárnyvezér,
jobbról a fôvezér:
temetéssel fölér.
Az ember-irtás
siralom, gyötrelem,
gyász-szertartás a harci gyôzelem.

32

Az út folytonos és névtelen.
Az ôs-egyszerűség parányi,
mégse bírja senki leigázni.
Ha fejedelmek, királyok megôrzik:
minden önként behódol nekik.
Ég s föld összecsengne-bongna,
édes harmatot hullatna,
és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.
Hol fellép a rendtartás: fellép a név;
s mert már fellépett a név,
ismerni kell a határokat
s így elkerülni a csapásokat.
Az út e világban,
mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.

33

Okos, aki érti az embereket;
aki önmagát érti: ihletett.
Hatalmas, aki másokat legyôz;
aki önmagát legyôzi: erôs.
Aki törekszik: nincs híján akaratnak;
aki megelégszik: gazdag.
Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;
aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.

34

A hatalmas út szerteárad,
jelen van jobbra-balra.
Minden általa létezik,
soha meg nem torpanva.
Működik, de rejtve, hírt nem akarva.
Mindent nevel,
de nem irányít,
nincsen vágya,
ezért neve: kicsiny.
Minden visszatér hozzája,
de nem irányít,
ezért neve: nagy.
Sose hatalmaskodó,
ezért neve: hatalmas.

35

Aki a nagy mintát követi,
annak hódol az ég-alatti.
Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat,
csak békét, nyugalmat,
muzsikát, vigalmat,
táplálékot ad a vándoroknak.
Mikor az út-ról szólal,
a szó ízetlen, sótlan.
Aki ránéz, nem látja,
aki hallgatja, nem hallja,
de nem-fogyó kincs annak, ki érti.

36

Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerôsödik,
amit megölnének,
nem marad meddô,
aki lopna,
az lesz a vesztô.
De épp ezt nem értik.
A gyenge legyôzi az erôset, a lágy a keményet.
A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.
Az állam éles fegyvereit
ne villogtassák a népnek.

37

Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megôrzik,
minden magától rendezôdik.
Ha kapálóznak és intéznek,
letöri ôket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet,
s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.



_________________________________________________________________

AZ ERÉNY

38


A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög,
erôvel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög,
erôvel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.
Ezért:
az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hűség és bizalom hiánya,
a zűrzavar kezdete.
A külsô tudás
az út virága,
a belsô tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember
a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümöcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit.

39

Íme az ôs-egységben létezôk:
az ég az egység által makulátlan,
a föld az egység által rendületlen,
a szellem az egység által finom,
a völgy az egység által virágzó.
Minden az egységgel született,
a vezér, a király
vele a világ példája lett:
az egység éltet mindeneket.
Ha ködös az ég: eltűnik;
ha inog a föld: elhasad;
ha durva a szellem: elkallódik;
ha meddô a völgy: sivatag.
Ha nem születnek, akkor elenyésznek;
a vezéreket és királyokat
ledöntik, ha nem példaképek.
A néptömeg a nagyok alapja,
az alacsony a magas alapja.
Ezért
az önjelölt vezérek és királyok
helyükön nem szilárdak.
Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja,
vesztüket az okozza.
Ha szétszedik a fényes fogatot: belôle semmi sincs.
Ne légy értékes, mint a jade-kincs,
légy egyszerű, mint a kavics.

40

Ellentétesség az út mozgása,
engedés az út tulajdonsága.
Az ég alatt minden a létbôl fakad
s a lét a nemlétbôl fakad.

41

Ha bölcs hall az út-ról,
megragadja és megôrzi;
ha tudós hall az út-ról,
megtartja, majd elveszíti;
ha okos hall az út-ról,
nem gyôz nevetni;
és nem errôl az út-ról esik szó,
ha tán megérti.
A régi vers ezért mondja:
"A fényes út sötétnek látszik,
az út-on járó eltűnni látszik,
az egyenes út tévútnak látszik,
a magas erény szakadéknak látszik,
a nagy tisztaság szégyennek látszik,
a hatalmas erény kevésnek látszik,
a növekvô erény lopásnak látszik,
a szín-igazság hiánynak látszik.
A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen,
a végtelen edény készen soha sincsen,
a végtelen zengésnek hangja nincsen,
a végtelen képnek formája nincsen."
Az út rejtett és neve nincsen.
Egyedül az út
vezet és célba fut.

42

Az út szülte az egyet,
az egy a kettôt,
a kettô a hármat,
a három valamennyi létezôt,
mind tartalmazza a hímet és a nôt,
s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.
S e világban megvetik
az önmagát-felemelôt,
az önjelölt királyt, vezetôt.
Nézd valamennyi létezôt:
egyszer gyengül, máskor erôsül,
egyszer erôsül, máskor gyengül.
Így látják,
én is így látom:
"A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el."
Ez a legfôbb tanításom.

43

Az ég alatt a leggyengébbek
átfúrják, ami legkeményebb:
mindenben fészke van a nemlétnek,
ereje a nem-cselekvésnek.
Szó nélküli tanítással
s a nem-cselekvés hatalmával
mi sem mérkôzhet e világban.

44

Rang, vagy élet: melyik fôbb?
Kincs, vagy élet: melyik több?
Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetôbb?
Aki sokat szerzett, sokat vesztett;
aki sokat gyűjt, több kárt szenved.
Aki megelégszik, kudarc nem éri,
aki megtorpan, veszély nem éri,
a maradandóságot éli.

45

A tökéletes: akár a tökéletlen.
Működése véghetetlen.
A teljesség: akár az üresség.
Működése mérhetetlen.
Az egyenes, mint a görbe,
a szellemes, mint a dôre,
az ékes szó, mint a dadogó.
A mozgás a fagyot legyôzi,
a nyugvás a hevet legyôzi,
a béke a rendet megôrzi.

46

Mikor az ég alatt létezik az út:
a lovak megtrágyázzák a földet;
mikor az ég alatt hiányzik az út:
a mezôn harci mének legelnek.
Nincs nagyobb csapás,
mint az eleget nem ismerni,
se nagyobb veszély,
mint szerzésre törekedni.
Ezért:
aki az eléggel megelégül,
elégedettnek kell nevezni.

47

Nem lép ki az ajtón
és világot megismer,
nem néz ki az ablakon
és égi út-at megismer;
mennél messzebb megy,
annál kevesebbet ismer;
ezért a bölcs
nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.

48

A tanuló gyarapszik naponta;
az út-on járó csökken naponta.
Csökkenés, tovább-csökkenés:
eredménye a nem-cselekvés.
Mindent végbevisz a nem-cselekvés.
A világot tétlen tartja kézben.
Aki tevékeny,
a világot nem tartja kézben.

49

A bölcsnek nincs önnön szíve.
Szíve a nép valahány szíve.
Jó a jókhoz
és jó a gonoszokhoz:
ez az erény jósága.
Hisz az igazaknak
és hisz a hazugoknak:
ez az erény bizalma.
A bölcs az ég alatt békében lakik,
megjegyzi az emberek mondásait,
s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.

50

Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tíz közül három,
a halál felé megy tíz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tíz közül három.
Miért?
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól, tigristôl nem fél,
sem harcban a fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,
a tigris nem vágja beléje karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.

51

Az út szül,
az erény táplál,
a lény alakot-ölt,
az alak beteljesít.
Ezért minden
becsüli az út-at és az erény-t.
Az út méltó a tiszteletre,
az erény méltó a szeretetre,
mert nem osztanak parancsot,
s mennek természetes rendet követve.
Az út szül,
az erény táplál,
dajkál, nevel,
csiszol, érlel,
ápol, ôriz.
Alkot, de nem birtokol,
teremt, de nem kérkedik,
mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot:
legmélyebb jónak méltán nevezik.

52

Az ég alatt mindennek eredete
az ég-alattiak anyja.
Aki eléri az anyát,
megismeri a gyermekeit;
s ha megismeri a gyermekeit,
újra említi az anyát.
Élete végéig nem éri veszély.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját:
élete végéig nyűg nélkül él.
De ha kinyitja kapuját,
magára-veszi minden baját:
élete végéig gondban él.
Aki a parányit meglátja: éles-szemű;
aki gyengeségét megôrzi; hatalmas-életű.
Aki tiszta fény,
s a világossághoz folyton visszatér,
nem éri veszély:
az állandóságban él.

53

Ha van igaz tudásom:
a nagy utat járom,
s csak attól félek, hogy letérek.
A nagy út sima,
de az embereket vonzzák az ösvények.
Ha pompás a palota:
a szántóföldek begyepesülnek,
a magtárak kiürülnek.
Dísz-köntösben járnak,
éles kardokat hordoznak,
étellel-itallal be nem telnek,
fölösleges javakat halmoznak:
rablás, dicsekvés a neve.
Nem ez az út-nak szelleme.

54

A talpraesettet fel nem borítják,
a jól fogodzót le nem taszítják.
Fiak, unokák áldoznak neki.
Aki az út-at fejleszti magában,
abban valódi az erény;
aki fejleszti a családban,
abban bôséges az erény;
aki fejleszti a falujában,
abban kiváló az erény;
aki fejleszti az országban,
abban virágzó az erény;
aki fejleszti az ég alatt,
abban teljes az erény.
Magunkban megismerjük a többit,
egy családban a többit,
egy faluban a többit,
egy országban a többit,
az ég alatt a többit.
Honnan ismerem én az ég-alattit?
A kevés által valamennyit.

55

Aki a nagy erény-t magában hordja,
akár az újszülött gyerek.
Mérges rovar, kígyó nem csípi meg,
nem támadnak rá a vadállatok,
nem ragadják el a sasok.
Csontja gyenge, izma lágy,
fogása mégis szilárd;
nem ismeri hím s nô egyesülését,
mégis életet ad,
mert tiszta teljesen;
kiált s be nem reked,
mert összhangzó tökéletesen.
Az összhang tudása: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az élet gazdagítása: vigasság.
A szellem feszülése a szívben: makacsság.
Olykor a lények már ifjan vének:
ellene szegülnek az út rendjének,
s ha így van: korán sírba térnek.

56

A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját,
élét tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba:
el a rejtettel azonosulva.
Nem rokonítható,
nem ócsárolható,
nem jutalmazható,
nem károsítható,
nem magasítható,
nem alacsonyítható,
csupán becsülnivaló.

57

Egyenesség vezérli az országot,
csak a háboru kíván ravaszságot.
Tétlenség hódítja meg a világot.
Mindezt honnan tudom?
Íme:
"Mikor az országban sok a hívság,
szaporodnak a nyomorúságok;
mikor a népnek fegyvere éles,
sokasodnak a lázadások;
mikor sok az ügyes mester,
gyarapodnak a ritkaságok;
mikor sok a parancs, a törvény,
sűrűsödnek a tolvajok, betyárok."
Ezért így szól a bölcs:
"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,
ha békés vagyok, megjavul a nép,
ha nem háborgok, gazdagszik a nép,
ha igényem nincsen, egyszerű a nép."

58

Mikor nyugalmas a kormányzat:
egyszerű a nép, nem lázad.
Mikor tevékeny a kormányzat:
a népre nyomorúság támad.
Bajból szerencse így fakad
és a szerencsébôl gyalázat:
ki ismeri, hol a határ?
Jönnek és mennek, meg nem állnak.
Az egyenesség ravaszságba átcsap,
a jó váratlan rosszra válhat:
az ember tévelyeg és mily régóta már!
Ezért a bölcs
egyenes és mást meg nem rövidít,
önzetlen és mást meg nem károsít,
igaz és semmit meg nem hamisít,
fény, de nem vakít.

59

Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára
legfôbb: a mérték.
Csakis a mérték,
melyhez korán kell kelni.
Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága.
A gazdag erény gyôzhetetlen,
s a gyôzhetetlennek gátja nincsen.
Ha gátja nincsen: uralkodni tud.
Az uralkodás anyja megmaradni tud.
Így nevezik:
mély, erôs gyökér,
örök, igaz út.

60

Nagy birodalom vezetése,
mint apró halakból eledel sütése.
Míg az út-on járnak az emberek,
nem művelnek csodát a szellemek.
S ha nem művelnek csodát a szellemek,
nem háborítódnak az emberek.
S ha szellemektôl nem jön ártalom,
a fejedelemtôl sem ér bántalom:
mikor ezek ketten veszteg maradnak,
erényeik összefonódnak.

61

Nagy birodalom: síksági folyam,
a középsô az ég alatt,
nôsténye az ég-alattinak.
A nô békével gyôzi le a hímet,
békésen alája-gubbad.
A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá,
így szerezzen bizalmat;
a kis országok alacsonyabbak,
így szereznek bizalmat.
Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat,
vagy hogy alacsonyabbak.
A nagy birodalom mást se kívánjon:
egyesítsen és tápláljon;
a kis ország mást se kívánjon:
csatlakozzék és szolgáljon.
Teljék be mindkettô rendeltetése:
a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.

62

Az út mindenek legmélyebb alapja,
jók hatalma,
bűnösök oltalma.
Nyájas szóból kel a tisztelet,
jó példa megnyeri az embereket.
A bűnös az emberek közül
mért kivetett?
Hisz miatta trónol a Menny Fia,
érte buzgólkodik a Három Öreg.
Hiába hordanak drágaköveket
s hajtanak négylovas dísz-szekeret:
inkább nyugton az út-at követnék.
Hajdanában
az út-at mért követték?
Mert
akkor az út-at el nem tévesztették,
a bűnöket megbocsátották.
Az ég alatt ez a tisztesség.

63

Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyűlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyôzése könnyűvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyűn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinybôl gyarapszik.
Ezért a bölcs
nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyű,
ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét,
az erôlködés mégse veti szét.

64

A nyugvót megôrizni könnyű,
a keletkezôt formálni könnyű,
a gyengét összetörni könnyű,
a kicsinyeket szétszórni könnyű,
a leendôvel kezdeni könnyű,
békében rendet tartani könnyű.
Terebélyes fa
hajszál-gyökérbôl fejlôdik,
kilenc-emeletes torony
kupac földbôl emelôdik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdôdik.
A cselekvô elbukik,
a szorongató veszít.
Ezért a bölcs
nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.
Aki nagy-hamar eredményt akar,
övé a kudarc;
de aki elôre gondol a végére,
nem éri kudarc.
Ezért a bölcs
vágyik a vágytalanságra,
nem sóvárog ritkaságra,
csak a tudatlantól tanul,
csak közös út-on vonul,
a természetes rendet követi
s erôszakkal meg nem töri.

65

Hajdan, akik az úton jártak,
nem adtak tudást a népnek,
ápolták az együgyűséget.
Nehéz vezetni a népet,
ha már az együgyűségbôl kilépett.
Ezért
az ország tudással kormányzása:
az ország kirablása;
együgyűséggel kormányzása:
az ország boldogsága.
Aki e két szabályt ismeri: példás.
Aki ismeri a példát:
legmélyebben erényes.
Az erény messzi, mély,
s mindennel ellentétes.
A nagy elégedettség általa él.

66

A folyam s a tenger
minden völgyi patak királya;
mert alacsonyabb az ágya,
ezért minden völgyi patak királya.
Ezért a bölcs,
ha a nép felett akar állni,
a népnél lejjebb álljon;
ha a nép elôtt akar járni,
az egész nép mögött járjon.
Ezért a bölcs
felül áll, de terhét nem nyögik,
elöl jár, de mégse gyűlölik.
Ezért
az ég-alattiak
felemelik örömmel;
nem küzd,
ezáltal gyôzhetetlen.

67

Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az idôben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
elsô a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás.
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezetô vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
gyôzelmet arat;
a szeretettel védekezô legyôzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.

68

A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a gyôzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdô erény,
az irányító erô,
a természet szolgálata,
az ôsi vezetô.

69

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit elôre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erôszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen gyôzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kiméletesebb gyôzelmet arat.

70

Szavamat megérteni könnyű,
és megfogadni könnyű.
Mégse bírják megérteni,
se megfogadni.
A szavaknak ôsapjuk van,
a tetteknek királyuk van:
ezt nem értik az emberek,
és engem ezért nem értenek.
Ha vannak, kik megértenek:
ez az én gazdagságom.
Ezért a bölcs
drágakövet hord darócruhában.

71

Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Aki nem tudja nem-tudását, szenved.
Aki megszabadul a szenvedéstôl,
nem szenved.
A bölcs nem szenved,
mert megszabadult a szenvedéstôl,
ezért nem szenved.

72

Ha a nép nem fél a hatalomtól,
a hatalom akkor tökéletes.
Ne szorítsátok ki hajlékaiból,
ne rontsátok meg az életét.
Ha nem nyomjátok el a népet,
nem fog megvetni titeket.
Ezért a bölcs
ismeri magát, de nem ismerteti,
szereti magát, de nem szeretteti,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

73

A bátor vakmerô halála gyászos,
a bátor nem-merô élni tud.
Kétfajta bátorság:
egyik hasznos, másik káros.
Amazt a természet mert nem szívleli,
ki bírja megérteni?
A bölcsnek is homályos.
Az égi út
nem harcol, mégis gyôzni tud,
nem szól, mégis válaszol,
nem hív, mégis sereget gyűjt,
tétlen, mégis irányít.
A természet hálója hatalmas:
bár ritka-szövésű, rajt át nem hatolhatsz.

74

Ha a nép nem fél a haláltól,
ki rémíthetné a halállal?
Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól,
s azt hiszi, ez a jó:
megfogni, megölni való.
Ki mer?
A halált örök erô intézi,
s aki a gyilkolást helyette végzi,
mintha elfoglalná az ácsmester helyét:
aki az ácsmester helyett hasogat,
gyakran megsebzi kezét.

75

Miért éhezik a nép?
Mert az urak adóval nyomják,
azért éhezik a nép.

Miért makacskodik a nép?
Mert az urak folyvást tevékenyek,
azért makacskodik a nép.

Miért hullik-pusztul a nép?
Mert az urak az élethez ragadnak,
azért hullik-pusztul a nép.

Aki nem becsüli saját életét,
valóban az becsüli életét.

76

A csecsemô: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erôs.
A sarjadzó fű és fa: lágy, erôtlen,
a korhadó: szívós, erôs.
A kemény és erôs: pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvesz a fényes hadsereg.
A felnôtt fatörzs megreped.
A kemény, erôs: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.

77

Az égi út,
mint az íj kifeszített íve,
a magasat lenyomja,
az alacsonyat felvonja,
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja.
Az égi út
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja;
nem így az emberi ösvény:
a szükségeset elveszi,
a fölöslegeset növeli.
Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni?
Aki az út-at ismeri.
Ezért a bölcs
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
bölcsességét nem fitogtatja.

78

Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyôzi az erôset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.
Ezért a bölcs azt mondja:
"Aki az ország szégyenét veszi magára,
az lesz az ország királya;
aki az ország nyomorát veszi magára,
az lesz a világ királya."
Az igaz szó: mint önmaga fonákja.

79

Mikor a harag elapad,
emléke mégis megmarad.
Csak a töretlen béke jó.
Ezért a bölcs
megesküszik,
hogy sohasem vádaskodik.
Az erényesek az esküt tartják,
az erénytelenek sutba dobják.
Az égi út-nak nincs sógora-komája,
mindig a jámborokat szolgálja.

80

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés;
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fűcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.

81

Nem szép az ôszinte szó,
nem ôszinte a szép szó.
Nem ékes-szavú a jó,
az ékes-szavú nem jó.
A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
A bölcs nem gyűjt,
mindent az emberekért tesz
és neki is jut;
mindent az embereknek ad
és neki is jut.
A természet út-ja
segít, nem sarcol.
A bölcs ember út-ja
használ, nem harcol

Némán kiáltó

Tisztán emlékszem arra a napra, mikor először találkoztam ezzel a furcsa emberrel. Kocsmában voltam, ültünk a haverokkal és ittuk a már-már ihatatlan szutykokat. Két korty között olyan érzésem támadt, mintha valaki kitekerné a fejem, hogy a tekintetem a pulthoz irányítsam, olyan erős kényszer volt, hogy a fejem majdnem lerepült a nyakamról. Először nem is értettem, hogy mi ez az egész, értetlenül néztem körbe, hogy ki szórakozik azzal, hogy kitekeri a nyakam. Körbenéztem, és senkit nem láttam, aki le akarná szedni a fejem. Visszafordultam az asztalhoz, ott is minden rendben volt, senki nem nézett furcsán, még a beszélgetés menetéből sem sodródott ki senki. Kis idő elteltével ismét hátrafordult a fejem, de ez alkalommal már olyan erővel, hogy a gerincem összes csigolyája beleroppant. Ahogy összeszedtem magam és kitisztult a látásom a hátamon elszenvedett fájdalmas izomrángás után, megláttam Őt. Teljesen egyértelművé vált, hogy az egész miatta történt. Nem kezdtem el méregetni, mint ahogy ember az embert szokta, csak bámultam a pult felé. Olyan volt, mintha mindenki fölött lebegne, ahogy szájtátva lestem mindenki elhalványodott, minden hang eltompult, olyan volt, mintha minden érzékszervem csak rá lenne kíváncsi, és senki másra. Nem tudom, hogy mi volt rajta, hogy nézett ki, de a lelkét mind a mai napig ott érzem a magamé mellett. Miután megkapta amit kért a pultostól leült egy asztalhoz. Én visszafordultam a poharam fölé és zavartan kiittam ami benne volt. Még egy pohárral később már nem volt sehol. Nagyon lesújtva éreztem magam, tudtam, hogy talán soha többet nem fogom látni. Elszalasztottam azt a talán megismételhetetlen lehetőséget, hogy beszéljek vele, vagy épp ne beszéljünk, csak lássa meg, érezze és tudja azt, hogy én egyáltalán létezem. Egyszerre voltam irtózatosan kicsi, és hatalmas. Kicsinek éreztem magam hozzá, hatalmasnak éreztem viszont magamat saját magamhoz. Azóta eltelt 6 év, visszajárok arra a helyre, ahol először és utoljára láttam. Nem tudom, nem tudhatom, hogy ki volt, de az arca, a szeme, a mozdulatai, az a kifinomultság, amivel a világot maga köré vonzotta, mai napig élénken él bennem…

"Vagy most legyél ember, vagy soha!!!"

"Vagy most legyél ember, vagy soha!!!" Címmel túlélési pályázatot írt ki a Csillagközi mindenbolygótelpusztító Erősen Hadipari Közhasznú társaság(továbbiakban CEH. Kht.).
A Pályázat szövege a következő: „Kedves Mindenki! Ez a pályázat a saját bolygód megmaradását teszi kockára. Mi, A CEH. Kht. Testülete úgy döntöttünk, hogy minden égitestet elpusztítunk, amin nincsen értelmes Élet, ezért arra kérünk Mindenkit, aki lakik valamilyen bolygón, hogy mutassák be egymás között, de minden pillanatban, hogy érdemesek a megmaradásra. Ennek egy és egyetlen formája van: a Közös együttélés. Ennek alapszabályait be kell tartani, és nem csak különböző művi ünnepeken és napsütésben kell követni. Aki esetleg nem tudná ezek a szabályok a következők:
- Másikkal való törődés bemutatása, nem csak akkor, ha nekem kell valami alapon, hanem állandóan majdnem azonos szinten tartva a törődés szintjét.
- Ha akárki akármilyen okból pozitív jelzéseket mutat felém akár írásos, akár verbális, vagy netán non-verbális formában, a minimum az, hogy egyértelműnek kell lenni. Ha nem vagy biztos, akkor inkább elutasító legyél.
- Önzetlen segítségnyújtás.
- Közvetlenség.
- Előítéletektől való mentesség ( Jusson eszedbe: „Ki mint él, úgy ítél”)
- Az érzéseim nem magamnak vannak.
- A szépséget, a jót fel kell mutatnom a köz fejlődésére.
- Az általam rossznak megítélt dolgokat, amik a köz ellen vannak, vagy megtartom magamnak, vagy egyre inkább azon vagyok, hogy én is elfelejtsem.
- Mindenemet arra kell tehát fordítanom, hogy bolygóm közössége minél tovább életképes maradhasson, ha nem az, akkor minél hamarabb az legyen, mert Ki Fogunk pusztulni.
- Valamint Minden akaratomat mások segítésére kell fordítanom, és ha nem is azonnal de ez vissza fog térülni.
- Ha senki nem tesz senkiért semmit, akkor értem se tesz senki semmit, és várhatom hogy engem mikor húz már ki valaki abból amiben vagyok, Soha nem fog senki segíteni.
- Az építő jelleget kötelességem nem elfojtani, hanem megpróbálni megérteni, vagy legalább nem foglalkozni, ha már nem értem.

Amennyiben tehát a Kedves Bolygókon lakók ezeket a legalapvetőbb kitételek, amik között még szinte semmi nincs megfogalmazva, nem teljesítik a Bolygótok Veletek együtt Meg Fog semmisülni. További feltételeket majd kiírunk, ha azt látjuk hogy ezek már teljesültek, ha nem találtok több feltételt, már nem is éltek.

Köszönettel CEH. Kht.