2009. március 5., csütörtök
Ámoskönyv.... aluggyá, almoggyá de ne felejts el fölkelni
Nem világot álmodok! Inkább tetteket, mozdulatokat, mosolyokat, öleléseket. A legkisebb helyeket az egész Világon, sohasem nagyot. Csak így álmodhatok kicsiből egész nagy Világot. Megálmodom az érzést, hozzáteszem azt, amit kiváltott belőlem, beleadom a lelkem egy darabját, és várom, hogy valóra válik-e. Nem süllyedek mélyre álmaimban, csak annyira, hogy valóság legyen belőle.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése