ismeretlen többszörös

… csak mögém áll, nem szól egy szót sem… leül mögém… „ez a hely lesz az, amerre valahol találkozni fogtok” súgja a számba… hideg szemmel, szürke forró kézzel megsimítja tintába görnyedt hátam, majd hajamnál fogva kihúz a hóval fedett rétről… a súlyomtól lenyomódott hóban türkizvirágok táncolnak angyalszárnyakkal, és zöld fű sarjad… s én lassan épp oly magasra emelkedem fel, hogy már csak egy pont a mező szélén füstölgő gyertyaablakos ház… Tudom, hogy jó helyre visz, cseppet sem bánom az egészet… csak lebegek Hirtelen zuhanás, átszakadok a háztetőn, idegen helyen ébredek… Tudom, itt vagyok otthon. A meleg ételgőz nem enged levegőhöz, átugrom a gyertyán, ki az ablakon arccal a hóba, lélekkel az Ő ölébe… S csak most évekkel később jutnak eszembe ismeretlen többszörösöm mondatai… igaza volt, tényleg ott találkoztunk… s az utat, amin egykor húzott azóta sem lepi el a hó, mindig zöld, virágos, és angyalok táncolnak a téli nyárban az örökkévalónak

(t)örvény

sokszor inkább hiszem azt mi lehetne, csak ne legyen hiányom abból, ami nincs... elmúlt a ragaszkodhatnékom... elég nagy az ablakom... befér rajta az, ami mindig bentvolt... már csak a Te világképed olyan kevésszögű, hogy nincsen rá tudomány... a férgekkel testvérkedtem legutóbb!!! az tud a legmesszebb menni, aki valaha közel volt, a ködben tovább kíséri a szemed ---Melanchoanyátok ---

érzelmi ki mit főz

A véráramba került sárdarabok érzéselzáródást okozhatnak... szívvel érezni, lélekben feloldani, majd egy evőkanál gyönyörködéssel mindezt elfogyasztani!!! felbontás után feketefehérben 1900fok felett tárolandó!!! Újrafagyasztani tilos és létveszélyes! a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg őrangyalát vagy valós tükörképét

Örök értékek: József Attila

Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-labdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

1921
-----------------------------------------------------------




Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

1936. okt. - nov.

Sétatéri jegyzetek

77 napra verek tábort minden érzőtől, így érintetlenül maradhatok érintett… S így mégis csak 52 perc a boldogság egy átszállással…

Magamban nyugodt emlékké káromkodom azt a percet, mikor a szánk közös mozdulataiból szép emlékű tett lett…

A víz elhagyja víz önmagát… egy cseppje Téged taszít lakhatatlan világba, másik cseppje engem éltet EGY lelkemben víz önmagam számára…

Nézd!! Félelemből gyártott elméletek buknak meg sorra…. Csak annak nem fáj, aki körbevonta magát…. Ő sosem bukik el csak az elmélet szenved károsodást… inkább elbukok, úgy érzem, hogy élek…

Azért van fülünk, hogy ne halljunk, azért van szemünk, hogy ne lássunk… Ha nem lenne szemünk, meg fülünk látnánk és hallanánk…

Aki tévedése végett álomba merül jobb ha ott marad… ha felébredne más ébredőkben teret szorítana a tévedésnek…

A szellem felülről lefelé szélesedik, és a fény megsokszorozódik, csak ezért látszom én a legszegényebbnek. Az elanyagiasodottság mutat csak széles felszínt…

Az érzés kátrányként folyik le a szív üreges, oltalmazó bal feléről…

Ahhoz kell szem, hogy parfüm szagánál mélyebbre láss!!!

eMpTyV

nem a füst számít! A mögötte pislogó k***szott tűz