Némán kiáltó

Tisztán emlékszem arra a napra, mikor először találkoztam ezzel a furcsa emberrel. Kocsmában voltam, ültünk a haverokkal és ittuk a már-már ihatatlan szutykokat. Két korty között olyan érzésem támadt, mintha valaki kitekerné a fejem, hogy a tekintetem a pulthoz irányítsam, olyan erős kényszer volt, hogy a fejem majdnem lerepült a nyakamról. Először nem is értettem, hogy mi ez az egész, értetlenül néztem körbe, hogy ki szórakozik azzal, hogy kitekeri a nyakam. Körbenéztem, és senkit nem láttam, aki le akarná szedni a fejem. Visszafordultam az asztalhoz, ott is minden rendben volt, senki nem nézett furcsán, még a beszélgetés menetéből sem sodródott ki senki. Kis idő elteltével ismét hátrafordult a fejem, de ez alkalommal már olyan erővel, hogy a gerincem összes csigolyája beleroppant. Ahogy összeszedtem magam és kitisztult a látásom a hátamon elszenvedett fájdalmas izomrángás után, megláttam Őt. Teljesen egyértelművé vált, hogy az egész miatta történt. Nem kezdtem el méregetni, mint ahogy ember az embert szokta, csak bámultam a pult felé. Olyan volt, mintha mindenki fölött lebegne, ahogy szájtátva lestem mindenki elhalványodott, minden hang eltompult, olyan volt, mintha minden érzékszervem csak rá lenne kíváncsi, és senki másra. Nem tudom, hogy mi volt rajta, hogy nézett ki, de a lelkét mind a mai napig ott érzem a magamé mellett. Miután megkapta amit kért a pultostól leült egy asztalhoz. Én visszafordultam a poharam fölé és zavartan kiittam ami benne volt. Még egy pohárral később már nem volt sehol. Nagyon lesújtva éreztem magam, tudtam, hogy talán soha többet nem fogom látni. Elszalasztottam azt a talán megismételhetetlen lehetőséget, hogy beszéljek vele, vagy épp ne beszéljünk, csak lássa meg, érezze és tudja azt, hogy én egyáltalán létezem. Egyszerre voltam irtózatosan kicsi, és hatalmas. Kicsinek éreztem magam hozzá, hatalmasnak éreztem viszont magamat saját magamhoz. Azóta eltelt 6 év, visszajárok arra a helyre, ahol először és utoljára láttam. Nem tudom, nem tudhatom, hogy ki volt, de az arca, a szeme, a mozdulatai, az a kifinomultság, amivel a világot maga köré vonzotta, mai napig élénken él bennem…

"Vagy most legyél ember, vagy soha!!!"

"Vagy most legyél ember, vagy soha!!!" Címmel túlélési pályázatot írt ki a Csillagközi mindenbolygótelpusztító Erősen Hadipari Közhasznú társaság(továbbiakban CEH. Kht.).
A Pályázat szövege a következő: „Kedves Mindenki! Ez a pályázat a saját bolygód megmaradását teszi kockára. Mi, A CEH. Kht. Testülete úgy döntöttünk, hogy minden égitestet elpusztítunk, amin nincsen értelmes Élet, ezért arra kérünk Mindenkit, aki lakik valamilyen bolygón, hogy mutassák be egymás között, de minden pillanatban, hogy érdemesek a megmaradásra. Ennek egy és egyetlen formája van: a Közös együttélés. Ennek alapszabályait be kell tartani, és nem csak különböző művi ünnepeken és napsütésben kell követni. Aki esetleg nem tudná ezek a szabályok a következők:
- Másikkal való törődés bemutatása, nem csak akkor, ha nekem kell valami alapon, hanem állandóan majdnem azonos szinten tartva a törődés szintjét.
- Ha akárki akármilyen okból pozitív jelzéseket mutat felém akár írásos, akár verbális, vagy netán non-verbális formában, a minimum az, hogy egyértelműnek kell lenni. Ha nem vagy biztos, akkor inkább elutasító legyél.
- Önzetlen segítségnyújtás.
- Közvetlenség.
- Előítéletektől való mentesség ( Jusson eszedbe: „Ki mint él, úgy ítél”)
- Az érzéseim nem magamnak vannak.
- A szépséget, a jót fel kell mutatnom a köz fejlődésére.
- Az általam rossznak megítélt dolgokat, amik a köz ellen vannak, vagy megtartom magamnak, vagy egyre inkább azon vagyok, hogy én is elfelejtsem.
- Mindenemet arra kell tehát fordítanom, hogy bolygóm közössége minél tovább életképes maradhasson, ha nem az, akkor minél hamarabb az legyen, mert Ki Fogunk pusztulni.
- Valamint Minden akaratomat mások segítésére kell fordítanom, és ha nem is azonnal de ez vissza fog térülni.
- Ha senki nem tesz senkiért semmit, akkor értem se tesz senki semmit, és várhatom hogy engem mikor húz már ki valaki abból amiben vagyok, Soha nem fog senki segíteni.
- Az építő jelleget kötelességem nem elfojtani, hanem megpróbálni megérteni, vagy legalább nem foglalkozni, ha már nem értem.

Amennyiben tehát a Kedves Bolygókon lakók ezeket a legalapvetőbb kitételek, amik között még szinte semmi nincs megfogalmazva, nem teljesítik a Bolygótok Veletek együtt Meg Fog semmisülni. További feltételeket majd kiírunk, ha azt látjuk hogy ezek már teljesültek, ha nem találtok több feltételt, már nem is éltek.

Köszönettel CEH. Kht.