Örökletes mese a sorsüldözöttek önmegcsalásáról
Egyszer, régen élt egy király. Úgy hozta az élet, hogy a királynak három fia lett három különböző feleségtől, akiktől miután megbizonyosodott gyermekei épségéről, elvált. Mindhárom anyát elegendő pénzzel látta el a fiúk felneveléséhez, taníttatásához, és három kastély felépítéséhez, majd szépen mindig tovább állt. A számszerinti negyedik feleségével együtt maradt, és ketten nevelték a negyedik fiút. A három ifjú semmit nem tudott sem az apjáról, sem a testvéreiről. Mindhárman nagy urak lettek.
Az első fiú katonának tanult, és hatalmas udvart hozott létre óriási sereggel, aminek Ő volt a vezetője. Rengeteg sikeres hadjáratot folytatott a környező vidékeken, sokan féltek tőle, sokan behódoltak neki, és ő sosem volt elégedett, mindig többet akart.
A második fiú a földművelésre alapozta meg birodalmát, irdatlan nagy területek gazdálkodott, a saját területeinek 42-szeresét látta el zöldségekkel, gyümölcsökkel, gabonával. Roppant kifinomult ember vált belőle, igazi üzletember.
A harmadik fiú tudtán kívül testvérei pénzét forgatta, ő bankár lett. Szintén nagy területek ura, a pénzügyekben.
A második fiú tehát ellátta az első és harmadik fiút terményekkel, ezért cserébe a harmadik fiú jobb kamatokat ajánlott neki, az első fiú pedig védelmet ajánlott az esetleg támadó szomszédokkal szemben. Az első és a harmadik számú testvér között vagyonőri megállapodás született.
Mindenkinek volt köze mindenkihez, és a rejtegetett családi szálakról senki nem sejtett semmit.
Az egyik év nyarán olyan kevés csapadék esett, és olyan nagy kánikula volt, hogy sem a gabonatermés, sem a zöldség, gyümölcs mennyisége nem volt elég semmire. A mezőgazdászt tehát az eladósodás fenyegette, ezért a bankár féltestvérétől kellett kölcsönkérnie pénzt. Ez a kísérlet kudarcba fulladt, ugyanis kirabolták a harmadik fiút, csontig. A rablás fő okozói az első fiú seregében rosszul kiképzett ajtónállók voltak, nem voltak kiképezve az ébrenlétre, így nemes egyszerűséggel elaludtak, valamint az „alvás közbeni jó hallás” kötelező tantárgyat végigkocsmázták, majd az előadást tartő csinos hölgyet szexuálisan inzultálták, ezért kaphattak megajánlott 3-ast. Ugyanebből a képzési hibából kifolyólag a második fiú krumpliját is kiásták. Így aztán mindenki haragudott mindenkire.
A harmadik fiú hadat üzent az elsőnek, így akarta visszaszerezni a pénzét, a második fiú is hadat üzent az elsőnek, holott hármójuk közül csak az első értett a fegyverkezéshez. Mit volt mit tenni, háborúzni kellett. Az egész mindössze két nap alatt lezajlott. A döntő ütközetre a három fiú maradt három mindennel felszerelt teljesen egyforma tankkal. Egy dombtetőn találkoztak, ahol úgy álltak körbe, hogy mindenki célzott mindenkire legalább két fegyverrel egyszerre. Meglepő módon mindenki egyszerre nyitott halálos tüzet a másikra. Mindhárman meghaltak. A területüket a „régi hülye mesékből kihagyott mienk lesz az a föld, aminek elhunyt a királya” nevű közhasznú társaság tette magáévá, aminek az öreg király, a három fiú apja, volt a tulajdonosa.
A megoldás egyszerű lett volna: a mese elején említett negyedik fiú tudós lett, ő tervezte, és építette a szupertankokat, és játszi könnyedséggel tudta volna az időjárást befolyásolni, illetve a rosszul kiképzett őrök fejébe azok tudta nélkül akármilyen információt, tudást véglegesen betáplálni. Mivel az első három fiú nem tudott egymásról, és negyedik testvérükről sem, ezért történhetett meg mindez.
KÖVETKEZŐ ZSELENSZKY EST
7 hónapja
