bemelegítés

Az vagy nekem

A csend szava mormolta belém
alakod. Szűken mérve idomaid,
hogy e Földön létezhess.
S mégis nekem angyalként látszol
az engem simító tiszta szándék
óvó, sokszor még magamtól is
inkább elsegítő, kéjért
igyekvő gondolatom maradiságában.

Csókjaimmal emellek vagy süllyesztelek
magammá.

Lassan öleld testem.
Érezd a lüktetést mi hozzám
s belőled is magamhoz vezetett.
E szív az, mi vérem
édes vörösségét a legtisztábbá
köpülte, hogy testedből
a mást egykor óvó szél
ki ne mozdíthasson, ellened



Világjáró

Árnyjátékban létező álma e világnak
Az én álmodásom csak része e virágnak
Minthogy csendes Őszi éjszakában varjú ül az ágon
Úgy melegít a létezés tudata, ha a tüzet olvadni látom
Elengedem magam, madártollá válok
Magasra repülök, majd odébb szállok
Sebzett madár szárnyán mosolygok rátok,
S midőn mindent a legmagasabbról látok
Szabadulok, s közétek vágyok
Ekkor nekilátok új alakot ölteni,
A kakukk se a fészkére jár költeni
Igyekszem tudásom legjavát adni
Köztetek mégis ember maradni,
S mihelyt elkészült új testem,
Folyó leszek, de nektek ásom medrem
Partjaimra csodát növesztek,
S szépségemért mondákkal öveztek
„E folyó alján fekszik, kit tegnap köveztek”
„Ez a víz hidat nem visel
Mint ami sose volt mindent úgy visz el”
Ha folyásom irányát kedvetek szerint szabtátok
Megunom az öröklét-rabságot,
Városaitok helyére meztelen pusztát ások,
S minthogy ezzel saját sírom is ásom,
Elpárolgok, hogy csak a Nap lásson,
Földjeitek táplálni esőnek jövök le,
Szabad lettem, immár örökre.