Anti-szerelmes(ellen szerelmi vallomás, avagy a lelki szögesdrótokról)
Mély hangokba fordult érzés csupán
a Magadnak be nem vallott keserű fél mondat.
Üdvözülés helyett csak magyarázó
tett lett az ölelésben nekem szorított kebled.
Ilyen kor ez!
Harci díszben a békéről, s megnyugvásról
beszélő minden élőt elégető
szerencsés leveleket majszoló mén vagy csupán!
Nem érzésre vagy bennem megteremtve!
1000 váltott szóból sem ismernél fel hangomról a sötétben.
100 együtt átcsókolt századom ím feladom
mert látom, hogy szépet álmodni kiváltság, s nem hatalom!
Jobb kedvre kínozom magam láthatásodra, együtt rezgésünkért…
majd édes, de reménytelenné foszlott szavakat ejt ki
akácok fanyar tüskéitől sebzett szám. Így alszom el.
Sebzett önmagamnak jár az est fekélyes álma, hogy jön,
Igen jön több remény mint mi nekem jutott erre a világra!!!
Szívből tüskét kihúzni csak az elmúlás előtti jóllakott estén szabad!
Tüske lényed és sem kihúzni, sem elrejteni nem fogom magam elől,
de ha legyen szívbe szúrt lényeged,
átfutott életed az én szívemben annyi,
amennyit Te a magad hasznára fordítottál az én EGY világomból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése