Kertben
Oldd magaddá vérző tekintetemben vizem
Sózd be és öntsd a sebbe, hogy
összehúzódhasson s az utolsó
kis résbe ültess rózsát,
mi felszívja vérem vörösségét.
Tedd láthatóvá a világnak.
A sötétek úgysem látják,
a világosak meg rálépni is lusták.
A világosság mögé vess hát el,
s így talán az leszek, akinek lennem
kell,
és nem csupán papírmajszoló
kretén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nos Faszi, ez az új vers egészen furcsa. Mármint abban az értelemben, hogy az olvasása közben az elején tök jól elvisz a seb-vér-rózsa dolog, utána kicsit illúzióromboló a se a sötét nem jó se a világos nem jó meglátás, és a legvégén a papírmajszoló kretén az meg elveszi az elején lévő dolgok szépségét és meg is botránkoztat. Na mindegy a rózsás téma az nagyon adja, azt szerintem veszettül eltaláltad.
Megjegyzés küldése