2008. szeptember 22., hétfő

Örök értékek: M. S. mester 2.rész

Az első rész folytatása

4.kép: Olajfák hegye







A Szentírás szerint miközben Jézus Atyjához imádkozott elfogta a halálfélelem, és verejtéke vércseppként hullott a földre. Tanítványait, akiknek meghagyta, hogy a hegy tövében várják és imádkozzanak, elnyomta az álom. Mindezt igen hűen ábrázolja a festő. A bánat színébe, lilába öltözött Jézusnak megjelenik az égi küldött kezében a szenvedés kelyhével. A kedvenc tanítvány, János köpenye piros, azaz a szeretet színe. Mögötte alszik Jakab, előtte Péter, aki az előtűnő alárajzolás szerint eredetileg kardján tartotta kezét. Lábánál újra feltűnik a Vizitáció-tábláról ismert szamóca. Jézus háta mögött már az elfogatás jelenetét vetíti elő a kertkapun belépő sereg.
A festmény az eredeti oltár bal oldali merevszárnyának alsó képe lehetett. Mai állapotában csonkított, jobb oldala ép.


5.kép:Keresztvitel







Az ábrázolt pillanatban a menet a várszerűen ábrázolt Jeruzsálem és a Koponyák hegye közt halad félúton. A Golgota hegyén már állnak a keresztfák, kivehető egy kerékbetört alak, továbbá a két lator, amint ostorral hajtják őket fel a hegyre.
A kép előterében az Olajfák-hegye tábláról ismert lilába öltözött Krisztus éppen földrerogy a teher alatt, mögötte cirenei Simon tartja a keresztfát. A nézőnek háttal álló katona Krisztus egy hajtincsét húzza, miközben tekintete Mária és János felé halad.
Sem utóbbiak, sem Krisztus nem rendelkezik a sorozat képein egységes vonásokkal. Minden egyes jeleneten az adott kép tartalmának közvetítéséhez alkot szereplőket a festő. A Keresztvitel arctípusai - például a hátraforduló katona arca - főként itáliai előzményekből ismerősek, túlnyomórészt Mantegna-tól.
A tábla az eredeti oltár baloldali mozgószárnyának alsó képe lehetett. Hátoldala aranyozott, kétalakos dombormű lenyomata, rátétfaragványok helyének bekarcolásai és kihagyásai láthatók rajta. Mai állapotában csonkított.

6.kép:Kálvária







A kompozíciót Krisztus keresztje osztja két egyenlő részre. A hagyománynak megfelelően a kereszt jobb oldalán Krisztus hozzátartozói, bal oldalán ellenségei állnak. Középen a halott Megváltó monumentális alakja, a többi szereplőnél kissé nagyobb méretű. Ágyéka elé egyes középkori meditációk szerint, meglátva fia mezítelenségét, Mária kötötte fejkendőjét. Erre az egyezésre utal a kendő Vizitáció-képről ismert fodrozódó, gazdagon redőzött formája.
A háttérben jobb oldalon a sziklára épített vár valószínűleg Ecclesia - az Újszövetségi hit - erődítménye, míg a baloldalon, a tavon, Synagoga épülete. A kép szélén található, - s az Olajfák hegye-tábláról ismerős - görcsörtös, csupasz fa a szenvedés jelképe, egyben a bűnbeesés fája lehet, mely kiszáradt a tilalom megszegése után, s melyből Krisztus keresztjét készítették. A kereszt tövében látható koponya utalhat Ádámra, kinek koponyáját e helyen vetette ki a föld. Jól kivehetők az aranyháttéren az aranydukátok vékonyításából nyert laparany-négyzetek egymást átfedő széleinek vonalai.
A kép az eredeti oltár jobb oldali mozgószárnyának alsó táblája lehetett. Hátoldala aranyozott, eltávolított rátétfaragványok nyomait viseli, mai állapotában csonkított.

7.kép:Feltámadás









A képtér egyszerre több eseményt tömörít. A bal felső részen - a Feltámadás előzménye - a Keresztlevétel látható vázlatszerű megjelenítésben. A jobb oldalon szintén önálló léptékben komponált részlet a három Máriát ábrázolja a kép szélén, amint a sírhoz tartanak a kenettel. Kevésbé vázlatszerű, ám jelenlegi formájában töredékes.
A címadó jelenet a kép előterében helyezkedik el: az Olajfák-jelenet apostolaira emlékeztető, alvó katonáktól körülvett sírból kilépve áll Krisztus az Ecclesia zászlaját tartva, ami az Olajfák hegyének és a Kálváriának ellentétes értelmű zászlóira rímelő keresztény győzelmi jelkép. Két felriadt katona nézi a diadalmas ifjút, kinek testén nem látszanak a megfeszítés sebei. Feje fölött vélhetően a jeruzsálemi templomot, a testi feltámadás szimbólumát ábrázolta a művész. A sír súlyos kőlapján jól láthatók a pecsétek.
A kép szignált és datált. A tábla az eredeti oltár jobb alsó merevszárnya lehetett, mai állapotában csonkított, bal oldala épnek tekinthető. Hátoldalán a jobb felső sarokban Szent Katalin lefejezésének kétalakos vázlata látható.

Nincsenek megjegyzések: