Borzalom Símagöröngyösön!

-Megszakítjuk adásunkat! Szörnyű hírt kaptunk! Egy iszanyatos gyilkosságról kell beszámolnunk, kérjük a 12éven aluliak fokozott figyelmét az apró részletekre! Kapcsoljuk a tudósítonkat aki már Símagöröngyösön van, a gyilkosság helyszínen, és elmondja nekünk a részleteket
-Szia Ödön! Itt állok a faluban 2 méterre a mészárlás helyszínétől, és nagyon izgulok, végre egy kis vér! Két helybeli férfit fogtak el a rendőrök, alapos a gyanú, hogy előre megfontotlt szándékkal erre a célra kialakított eszközökkel brutális gyilkosságot követtek el, majd feldarabolták az áldozatot. Az áldozat egy szintén helybeli 150 kilós, Höri névre hallgató sertés. A gyilkosok két késszúrással végeztek vele, mivel az első nem volt hatásos! Ezek után feldarabolták, egyes részeit ledarálták,fűszerezték és gondosan műbélbe töltötték, mindezt azért, hogy később családjukkal elfogyasszák az áldozatot. A „kolbász” és „hurka” néven nevezett valamiket külön erre a célra kialakított hurkatöltövel készítették. A rendőrség több részletet nem árult el egyenlőre, de amint megtudunk valami undorító részletet, azonnal jelentkezünk! A szó a stúdióé…..

Proxima Centauri

A Napot nem számítva, a Proxima Centauri a Földhöz legközelebb eső csillag.
Egy vörös törpe csillag, az Alpha Centauri csillagcsoport tagja. 4.22 fényévnyire (40x1015km), azaz kb. 270 000-szer távolabb van tőlünk, mint a Nap. A Kentaur csillagképben helyezkedik el. Látszólagos fényessége 11 (nagyon halvány, és mint a vörös törpék általában, szabad szemmel láthatatlan). Mintegy 13 000 CsE távolságban van az Alpha Centauri kettős csillagtól, és valószínűleg körülötte kering, ezért nevezik néha Alpha Centauri C-nek is. Bár az eddigi mérések alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy valóban hármas rendszerrel van-e dolgunk, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a három csillag véletlenül azonos irányba mozogjon. A Proxima keringési ideje legalább 500 000 év.
A Proxima Centaurit gyakran emlegetik úgy, mint az első csillagközi űrutazás lehetséges célpontját.

Örök értékek című rovatunk jelentkezik...

LAO CE
Az Út és Erény könyve (Tao Te King)

Aki erôszakkal birodalmat foglal,
kudarcot vall: ez a tapasztalat.
Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
sérteni nem szabad,
aki érinti, sem érinti,
aki megfogja, elveszíti.
Ezért mindennek rendje-sorja:
halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erôsül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.
Ezért a bölcs
kerüli a túláradót,
kerüli a hívalkodót,
kerüli a kápráztatót.
----------------------------------------
Az út folytonos és névtelen.
Az ôs-egyszerűség parányi,
mégse bírja senki leigázni.
Ha fejedelmek, királyok megôrzik:
minden önként behódol nekik.
Ég s föld összecsengne-bongna,
édes harmatot hullatna,
és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.
Hol fellép a rendtartás: fellép a név;
s mert már fellépett a név,
ismerni kell a határokat
s így elkerülni a csapásokat.
Az út e világban,
mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.

Panic Attack, ha kirekesztetted Magad Önmagadból...

A világ valaha EGY nagy szív, szem, életet adó, életben hagyó valami volt. EGYSÉG. Mi lett, maradt belőle mára? A szétszóratottság látszata kínoz bennünket, mindenki máson, másban keresi a boldogulásának ösvényeit, holott mindenki a saját boldogulásának záloga, szülője, őrzője, és egyedüli megvalósítója. A boldogságod, a szereteted a megváltásod, a megváltóságod benned van és csak rajtad áll, bukik a megvalósulása. Ebben EGY és minden a MINDENSÉG. Keress, kutass, és merj kételkedni! Kérdezz!!

Fehérség szakadt szutykos kis városomra, és most szebb mint bármikor, újévi megszépülésben talált rám és magára, talán ez így jobb lesz. A fehérség fed, a fehéreknek otthont ad, a sötéteknek tükröt tart... Az előző évet is végigéltük... Boldogabbat mint volt!!

Klasszikus önfelfedés

Nincs ellenállás, a világ egy pont körül gyűlik össze, a középpontja körül. Ez minden pillanatban állandó, nincs benne változás csak mi látjuk közeledni vagy távolodni, de a világ annyi, amennyit befogadsz belőle, és a középpont sose volt más mint Te. Nemakar semmit a sok kis pont, csak meghívni Téged, hogy megtedd, megkeresd azt amit kell...megkeresni saját magadat, Élni.

Lao Ce:Tao Te king

"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti."


Minden valaminek látszó akármibe kapaszkodó mindenkinek. Talán a Taoizmus legleg mondata a kreatív emberekhez...

LAO CE:Az Út és Erény könyve (Tao Te King)

Tőkei Ferenc prózafordítása alapján.
Weöres Sándor fordítása.
Részlet I.


Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettő mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.



Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend es béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, drága,
megszűnik a nép kirablása;
ha nem a vágy uralkodik,
a nép szíve megnyughatik.
Ezért a bölcs
a szívet kiüríti,
a gyomrot teletölti,
a sóvárgást gyengíti,
a csontot erősíti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sürgés ez
és rend és békesség lesz.


Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyôzi az erôset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.
Ezért a bölcs azt mondja:
"Aki az ország szégyenét veszi magára,
az lesz az ország királya;
aki az ország nyomorát veszi magára,
az lesz a világ királya."
Az igaz szó: mint önmaga fonákja.


Weöres Sándor nem mellesleg Hamvas Béla szárnyai alatt is tanult. Ez látszik is... Olvassátok

A "Széljegyzetek" című esszégyűjteményből

A Szabadságról

Ha a szabadságra gondolok, olyan érzésem van mint kisgyermek koromban az óvodában, mikor a többiek homokkal dobálták egymást az udvaron, én csak álltam a kerítésnél. Nem nagyon szóltam senkihez, hozzám se nagyon senki. Vártam a nagymamámat, hogy mikor visz el onnan. Ezt a kerítésen kibámulást annyira profin csináltam, hogy a kerítések helyenként azóta is az én fejem alakját őrzik. Hozzáteszem, ha még egy évig járok a gyermekmegőrző intézménybe, és egy kerítés részre koncentrálok, ki tudtam volna mászni a „szabadságba”. Akkoriban nagymamám jelentette nekem a szabadságot elhozó jóság szívű, törődő kezű angyalt és annál csodálatosabb érzés nem volt számomra mint mikor kiléptünk az óvodából és én ezerszer előrébb futottam, de ezeregyszer vissza is mentem hozzá. Így sétáltunk haza és ejjj de szabad voltam akkoriban, talán azóta se.
Elérhetetlennek látjuk. Megfoghatatlan. Hallhatatlan. Láthatatlan. Tulajdonképpen akkor mi az a szabadság? Mikor vagyok én olyan? Miért nem vagyok mindig? Honnan tudom, hogy én most szabad vagyok? Mindenkinek mást jelent. Mindenki máshol találja meg. Meg lehet találni valamilyen tevékenység közben. Pihenés közben az eget bámulva. Versírás, olvasás, biciklizés közben. De mindenki megtalálhatja a maga szabadságát, mert ez teljesen egyéni. Máshogy éljük meg a szabadságot, máshogy gondolunk rá, máshogy vágyódunk utána, de mindenkinek megvan a sajátja, az Ő szabadsága, senkié, csak azé a valakié, aki megtalálja. A túlzásba vitt vágyódás vezethet ahhoz, hogy átesünk rajta, nem vesszük észre. Keressük mindenhol, nem találjuk sehol. Kutatjuk akárhol és megtaláljuk sehol.
A szabadság számomra egy olyan hely, állapot, érzés, ahol nem kell magamat meggyőznöm más miatt arról, hogy én ki vagyok, miért vagyok, mit teszek, vagy éppen mit nem, hogy mondok el valamit, miért beszélek vagy miért nem. Elfogadás. Számomra a szabadság egyik alapköve. Nem megváltoztatni akarni. Hagyni, hogy úgy beszéljen, ahogy csak Ő tud, még ha én nem is beszélhetek úgy, ahogy csak én tudok. Hagyni olyannak, amilyen volt nélkülem, ez a minimum, de semmiképp nem összetörni benne valamit, akármit.
Ahol nem kell bizonyítanom, ahol akkor mondok el valamit, amikor én akarom elmondani, ahol más akkor teszi ugyanezt vagy akármi mást, amikor Ő akarja, na ott vagyok én jól, ott vagyok szabad. Teljesen mindegy a hely, az idő, az addig lelki állapot.
Nemrég történt meg, hogy az általam oly nagyon szeretett nagymamámtól azt a feladatot kaptam, hogy XY boltban vásároljak be neki otthonra, közel ipari mennyiségű élelmiszert, és egyéb konyhai kiegészítőt. Táskával a hátamon, listámmal a zsebemben elindultam a napsütéses, ám de fagyos délutánon bevásárolni. Fülemben a kedvenc zenekarom egyik albuma szólt. Gyönyörűen sütött a nap, jó zenét hallgattam, bicikliztem, és tökéletesen szabadnak éreztem magam. Tökéletesen. Igaz kicsit megfagytam, kicsit szuszogtam, de szép volt a környezet, és én repültem az emberek között hangosan énekelve. Volt kötelességem, mégis szabad voltam. A táskám majd leszakadt a hátamról, olyan nehéz volt, hideg volt, de elmondhatatlanul jól éreztem magam. Össze tudtam egyeztetni azt, amit meg kell tennem, azzal, ami a célhoz vezető úton engem gyönyörködtetni elém tárult. Rádöbbentem, hogy ezt kell tennem, ha szabadságra vágyom, és nem tudok kiszakadni az engem körülvevők közül, és nem csak akkor vagyok szabad, ha nem kell semmit tennem, ha nincs senki, aki megkérne erre vagy arra, akkor is szabad vagyok, ha az amúgy is a természetben meglévő szépségeket észreveszem. Lehet az egy fa, virág, épület, emberek, akármi. Ha szép, és észreveszem, akkor jól tudom érezni magam. És a szabadság ennek a jó érzésnek egy része.
Nagyon sokszor látom azt, hogy az emberek olyannak képzelik el a szabadságukat, hogy nincs körülötte senki, nem kell semmit csinálni, vagy valamit elmoszókál, de azt se nagyon. Ilyen lehetőség nagyon kevés adódott eddigi életem során és nem vagyok benne biztos, hogy jól érezném magam ilyen állapotban. Meg kellene tanulni úgy élni, hogy jól érezzem magam ott, ahol csak lehet, mindenhol. A szabadság mindenhol ott van, minden helyzetben, csak tudni kell észrevenni, élni vele, megmutatni másoknak, ezáltal odaadni. A szabadsággal az aranyközépben a legkönnyebb élni. Abban az aranyközépben, ahova minden ellentmondás tart, az aranyközép összehoz, nem megkülönböztet, hanem különbséget tesz, és minden tettet, szót azok valójában lát meg, és így megérti azok igazságát is. Az aranyközépben élő odafigyel, együtt érez, nem sulykolja saját igazát, meggyőződéseit, meghallgat, együtt érez, és ha nem mond semmit, akkor is többet mond, mint aki erővel győzköd. A legegyszerűbb: pedig szabadnak lenni, nem tukmálni magadra másokból, csak elfogadni a világot olyannak, amilyen, hogy Ő elfogadjon Téged olyannak, amilyen vagy.

Az egyéniség visszafojtása másba: börtönzés, magába
Ítélni: börtönzés, mást magamba
Meg nem hallgatás: kizárás magamból.
Valakire nem figyelni: kizárás magamból
Akármelyik azt jelenti: saját magam ellen tenni. Tudatlanul ismeretlenül ítélni annyi, hogy elutasítom magamtól azt a valakit vagy valamit.
Megnézni, megismerni, megérteni, befogadni mindent: a minden befogad engem
Élni hagyni: halni hagyni
Halni hagyni: élni hagyni
Ugyanarra vágyunk, csak máshol keressük, más utakat járunk be a célhoz, és nincs rövidebb út, ha annak látszik is, csak tévedésből. Szebb út van, kisebb ellenállású, ez az aranyközép út. Ami ott van, ahol minden van. Minden szélsőség megbékélése között, minden az aranyközépbe tart. Gondolj bele! Minden ellentmondás előbb-utóbb valahol megbékél önmagával, és azzal, amiből Ő(az ellentmondás) tulajdonképpen lett. Minden széttartás összetart egy idő után.
Ahol van fekete, kell hogy legyen fehér is, mert egyik nem él a másik nélkül, ők adnak egymásnak kontrasztot, láthatóvá teszik egymást. A fény a sötétnek nem kioltója, éltetője. Az okos buták nélkül nem okos, mert nem tűnik ki. A szabadság rabság nélkül nem szabadság, mert nem érezném a kontrasztot, nem lenne valami, ami éltetné bennem a szabadságot. Aki még nem volt a pokolba, nem érzi, ha a mennybe kerül.
Eredendően minden és mindenki szabad, csak magát csukja mindenki a saját vagy más börtönébe. Lehetsz akárhol, tehetsz akármit, ha tudod, hogy hol vagy, tudod, hogy mit teszel és miért, AKÁRHOL, AKÁRMIKOR akkor vagy szabad. A szabadság nem állapot, minőség.

Kertben

Oldd magaddá vérző tekintetemben vizem
Sózd be és öntsd a sebbe, hogy
összehúzódhasson s az utolsó
kis résbe ültess rózsát,
mi felszívja vérem vörösségét.
Tedd láthatóvá a világnak.
A sötétek úgysem látják,
a világosak meg rálépni is lusták.
A világosság mögé vess hát el,
s így talán az leszek, akinek lennem
kell,
és nem csupán papírmajszoló
kretén.

Hamvas Béla: A Babérligetkönyv

részlet: A virágszedés lélektana című esszéből - Anemonáról -

"Csak egyet mondok el. Tavasszal egyszer, árnyékos, védett helyen, szakadék északi oldalán, fehér virágot találtam. Bár diákkoromban, s azóta is, szerettem növényhatározóval csavarogni, ezt a virágot nem ismertem. Gyöngyviráglevelek között nőtt, levele bolyhos volt, öt, hat, sőt hét puha, bársonyos fehér szirma között sárga porzóbóbita. Illata? Hogy is mondjam? Főszeres és illanó, gyengéd, egy kicsit liliomszerű, de enyhébb és édesebb, finom, üde, és mintha nem is lenne anyagi. Fehér kökörcsin volt, németül Alpenrose, latinul anemona. Magamban Fehér Anemonának hívtam. Tudok egy helyet, ahol szobányi téren seregestől nő. Május közepén a helyet meglátogatom, s ebben a látogatásban alig van valami földi. Lehajolok föléjük s az az érzésem van, ha tizennyolc éves koromban találkoztam volna azzal a leánnyal, akivel egész életemben mindig találkozni szerettem volna, s a leány, még félig gyermek, szőke, bőre, mint az anemona szirma, fehér, hozzám beszélt volna, ajkáról ez az illat áradt volna. Szerelem, vallás, szépség, lélek együtt, mint a teljesülhetetlen vágy megvalósulása.
Ez az illat s ez a név akkor mindjárt, s azóta mindig Léthét juttatta az eszembe, a feledés vizét. Valami kapcsolatot éreztem az anemona neve, illata, fehérsége és a felejtés között: a boldogság, hogy van ital, amely hűvös varázsával minden emlékemet lemossa, s újra kezdhetek élni, mintha most születtem volna először.
Ősszel ismét arra jártam és különös, fehér gyapotba burkolt, egészen apró szemecskéket találtam. Olyan volt, mint a petéből kikelt apró és nyüzsgő kukacsereg, vagy még inkább a Fehér Anemona termése. Határtalan gyengédség, tűnődtem, hogy a virág gyermekeit ilyen könnyű, meleg, puha fehér pólyába takarja, ha télen a földbe kerülnek, ne fázzanak.

Ha azt kérdezné valaki tőlem, kivel akarok élni, azt felelném: a Fehér Anemona-leánnyal. Ha ránéznék, rajta kívül mindent elfelejtenék, a Léthé bűbájos, hűvös vize nézne szeméből, érintése bársonyos lenne, s úgy kellene vigyázni reá, mint a fehér bársony sziromra. Jung azt a nőt, akit a férfi születésétől fogva szívében hord és akit tulajdonképpen és örök szerelemmel szeret, Animának hívja. Anima és Anemona. Lélekvirág. Boldogságvirág. A halhatatlan szűz virága."

Szívből ajánlom Hamvas Béla minden művét, találjatok rá, keressétek...

Márai szól! II. szösszenet a Füves könyvből

"A szerepről és az alkatrészről
Szereped van, mely csak a tiéd; s ez a szerződésed Istennel. De alkatrész is vagy a világ nagy szerkezetében, nem sokkal több, nem is jelentősebb, mint egy csavar vagy huzal, mely e végtelenül bonyolult gépezetben valamilyen mellékes és alárendelt folyamat egyik segéd-eszköze. Ne feledkezz meg soha szerepedről, mely csak a tiéd és személyes, s ne feledd soha, hogy nem számítsz sokkal többet az Egészben, mint egy alkatrész, csavar vagy huzal."

A vékony tollal írt lábjegyzet arról, aki úgy gondolta több mint rész, és nem végezte el a rá kiszabott létfeladatok egész életén át: A pont magában elemelkedni látja magát a mátrixától, és ott tartja meg magát, így a többi pontot, és magától a többit látja távolodni, holott egy pont miatt nem fog megváltozni a mátrix, csak a pont akaratától a pont tudatában…

Márai szól!

"Arról, hogy a szívünkkel is kell élni

De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezetlenebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve készséges ütemmel nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandón hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, a bosszúvágy, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik."



- Ha megáll a szívem és nem érzek többé senki és semmi iránt semmit, fájni fog??- kérdezte Tuja doktort Érző Géza
- Igen, újjászületni fáj, de már megszokhattad. – Hangzott a válasz a szívátültetés előtti utolsó beszélgetésen.

A Menny felbolydulása, avagy minden baj 1914-ből ered???

Egyes hitek történetírása szerint 1914-ben megalakult az égi királyság, hogy a szeretettel uralkodjanak a Földön… Erről az eseményről készült egy titkos feljegyzés, ami 3652-ig egy szeméttelepen hevert, ahol egy bizonyos Rebme megtalálta, és nyilvánosságra hozta. Ez után a titkosrendőrség rávette, hogy megbánja, és saját kitalációjának tűntesse fel az irományt. Miután ezt megtette, megölték és a feljegyzések tartalmát nekem kell megosztanom az olvasókkal, mert fontos. Az irat tartalma sokszor régies nyelvhasználattal van felfegyverezve, ami súlyos gond figyelembe véve, hogy manapság az emberek a „szeretlek” szó jelentésével sincsenek tisztában…

Mint az sokak számára köztudott, a mennyben szentek és angyalok egyaránt laknak. Ez a feljegyzés az angyalokkal nem foglalkozik, csak a szentekkel, és cselekedeteikkel, valamint a menny megháborodásának megörökítésével.
Az Égi királyság megalakításának ötlete a mennyturizmus 10. évében pattant ki YX Szent fejéből mondván, hogy a fellátogató emberek ne összevisszaságot lássanak a Földhöz is vak szemeikkel, hanem szép, rendezett uralkodós királyságos mesebábszínházat, amit talán fölfognak Minden egyes Szent beleegyezett a királyi udvar megalakításába. Királynak Istent szerették volna kinevezni, csakhogy Isten nem akarta a szeretetet uralkodási eszközzé tenni, mert akkor az emberek egy olyan valaminek hitték volna a szeretetet, amit soha nem érhetnek el, csakis az. Égi Királyság tagjai, és behódoltjai élhetnek meg, tudhatnak magukénak. Az Urat tehát aljas módszerekkel kellett rávenni az alapító iratok aláírására. Ehhez tökéletesnek bizonyult az a drog, amit a menny biztonsági őrei a porta előtt elkoboztak egy turistától. Így történt, hogy egy este Istent elkábították, és öntudatlan állapotban aláíratták Vele a papírokat.
Másnap reggel az Úr valahogy mégis emlékezett a történtekre. Nagyon fájt a szíve és nem értette, hogy miért tették ezt Vele. Hosszas gondolkodás után döntött a menny felszámolása mellett. Igazságügy értékbecslőkkel felbecsültette egész birodalmát, majd elégette az érte kapott pénzt(ezzel Ő lett az első pénzrongáló, azóta is körözik). A szenteket a földre küldte, hogy lelkük kőből ismét porszemmé kopjon a létek között, amiket be kell járniuk. Ő maga pedig az egész világgá lett, szétáradta magát. De hagyott egy utat, ami hozzá vezet, az elengedést, a gyönyörködést, és a mindenen átáradó szeretetet.
Így történhetett meg, hogy a szentek köztünk élnek, csak elfelejtették a nagy jólétben, hogy kik ők valójában. A menny, pedig úgy ahogy volt a Földre szakadt, csak az emberek nem látják ezt… És a menny sokak szerint üres, sokak szerint van az égben királyság, mások szerint meg a Földre szakadt az egész minden az égből.

A feljegyzés mindösszesen ennyi. Mégis a legfurcsább az egészben az aláírás:
- Avol Rú Za- hogy ki volt Ő, nem tudjuk. De nem is fontos. A történet valóságtartalma mindenkinek a saját szívügye. De semmiképpen nem akar bántani semmilyen hitet. Csak a menny Földre szakadását, és megromlását írja le.

Gondolva a téllel

válassz biztosabb
pontokat, mit egy ember,
mert ők csak úgy csalnak meg
mint magukat, s Téged pont magaddal
fognak ékes körmenettel megölni.
S ha a szíved adod nekik, ellopják lüktetését
és kiölik belőle lényegét
mert félnek magukban megélni
azt ami kívülük is van

Mező-rege

-Előbb néznék a Te
szemedbe, mint a sajátomba!
Nincs más világ
Nincs más ölelés
Nincs ha, csak egy szerelem
-Nincs test
se lélek
S az autópályák lassan
engem is keresztülszelnek

Felhőből

Vak-süket agyságod
választottad a mi szívségünk
helyett? Tedd, szolgáld
magad, de ne felejtsd,
én vagyok a szem fölötted, ki
érted esőt sír, és most csak
gyönyörű lelkedért.

Az első lélegzet Anemonának

Csak a füst után
láthatom senkiségem.
Füstként bújok beléd,
s viszlek magammal
oda, ahova ha úgy
vágysz mint én,
meglelsz magadban.

Szavaddal vágsz a semmi nedves
falához, s tetteiden ismered
föl a halott ettől meg attól
kapott szegycsontok rengetegében
az enyém által keltett suttogást.

Óvnod már nincs mitől
de ha Te húzol, szakadhatok
ezerszer, de soha sem vékonyodva.

Feketében a fehér

Ezernyi szó egy gondolat,
mi érted szól
s egy mozdulat
válik arannyá minden
bennem tett lépted után.
S ezer szóból, mi nekem
megmarad nem más
csak egy utánad fájó gondolat.

Tenger vagy, de mégis egy csepp
mi belőled felém árad.
Ebből halálomon túl
is élek, elég ha ennyit adsz innom.

Ha újabb tél jön
arcod csak a karcsú lángban nézhetem.
Messziről is, de örömfénnyel hozd a végzetem.

Forog!

A minden mindig úgy
változik, hogy minden maradhasson.
Jószívűségnek mutatott
feledéslelkűségbe
fordult testvérem.
De látom benned, hogy
Te is csak akkor akarsz adni,
ha nincs mit, azt is abból,
ami nem a Tiéd.
Lopni térsz hát magadba
s a sötét butít
szolgájává azok közé,
akiket lenézel.