Feketében a fehér

Ezernyi szó egy gondolat,
mi érted szól
s egy mozdulat
válik arannyá minden
bennem tett lépted után.
S ezer szóból, mi nekem
megmarad nem más
csak egy utánad fájó gondolat.

Tenger vagy, de mégis egy csepp
mi belőled felém árad.
Ebből halálomon túl
is élek, elég ha ennyit adsz innom.

Ha újabb tél jön
arcod csak a karcsú lángban nézhetem.
Messziről is, de örömfénnyel hozd a végzetem.