Szép viszontlátás
Úgy érzem, valami elmúlt belőlem
Hittem, hogy megtaláltalak
Csak áss ki a vakítóan fehér hóból,
Hogy több lehessek, mint fehérben egy sötét alak
De én senki vagyok előtted,
Más szerelmét láttad meg belőlem
Ha valódban látnálak, belevakulnék,
Szerelmedből sose szabadulnék
S mint víz tűnik el a tóból
Úgy tűnnék el a világ elől egyetlen őszinte szótól
2006
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése