Annak, aki elmegy.
Én még maradok. Tort ülök azon, aki itt van.
Megszámolom mennyi a maradó, s mennyi a hasznos hulladék.
Karót verek a testtől testté öregedett lelkek gyökerébe,
S fojtom magam az örökkévaló faggyal ringató ősz keblébe.
Tegnap még örökkének tűnt, mára csalva lopja a távolság közénk a hiányt.
Akkor lesz a legjobb, ha már ma visszafogad az, aki még van.
El sem mentem! Követ szitál rám a gyertyaláng.
Minden gondolat fortyogva úszik a jelen mélységéből az emlék
ormaira.
Törött keretek egész képei égnek szemhéjamra. Veletek álmodok,
távolról játszatok Velem úgy, mintha nem máshol lennék, csak nem itt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
lesz, volt, van és ismét lesz.. de akkor már nem úgy ahogy volt. hiszen amikor van, akkor már teljesen másmilyen lesz, hiszen az már a volt.
Megjegyzés küldése